Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Mantuánó Jenő: A Dráva vízjárásának vizsgálata

374 Mantuánó Jenő A Dráva 40 490 km

2-es vízgyűjtő területének magassági megoszlása — mely befolyásolja a vízjárást — az alábbiak szerint alakul: 80— 200 m magasság között 18% 200— 500 m magasság között 14% 500-1000 m magasság között 43% 1000-2000 m magasság között 19% 2000-3000 m magasság között 5,7% 3000 m felett 0,3%-a a vízgyűjtőnek. b) Meteorológiai jellemzés A Dráva vízgyűjtő területe az Egyenlítő és az Északi sark között nagyjából félúton, az Atlanti-óceántól több mint ezer km-re, a Földközi-tengertől 4—500 km-re fekszik. A terület keletre nyitott, északra és délre hágók, nyugatra a Magas Tauern 3000 m feletti vonulata akadályozza a légáramlat útját. A klimatikus jelenségekben jelentős szerepet játszanak a Dráva-vízgyűjtőt körülfogó hegységrendszerben levő ún. légtömegbeáramlási kapuk. Ezek a következők : — Északon a Mura felső szakaszán és a Lieschug, valamint a Salzach szélső ÉNy — DK-i része. A Mürz vízgyűjtő határán a Lamlugbach-hágó rendszere. — Nyugaton a Dráva forrásvidéke, melyhez a légtömegek a Piave vízrendszer felső részén át jutnak el. — Délen a Kami Alpok és a Karavankák közötti szerkezeti vonal a Gaililz völgye. A vízrendszernek az Alpok DK-i térségében levő széles területe ez, amelyen át beáramló légtömegek utalják a kárpát-medencei területrészt. A földrajzi helyzet és a domborzati lehatárolás alapján a vizsgált terület éghajlatát három jő klímahatás és kisebb jelentőségű mellékhatások befolyásolják. Ezek — az atlanti-óceáni hatás, mely hűvös nyarú és enyhe telű egyenletesen nedves, — a kontinentális hatás, mely szélsőséges, meleg nyarú és hideg telű mérsékelten csapadékos, és a — mediterrán hatás, mely forró száraz nyarú, enyhe csapadékos telű klímát reprezentál, és — a fő klímahatások mellett mellékhatásként jelentkezik a hideg sarkvidéki, valamint a forró, csapadékos trópusi légáramlat is. E hatások együtteséből alakul ki a vízgyűjtő terület éghajlata. A felsorolt hatások erős időbeni és ennél gyengébb területi különbségekkel jelentkeznek. További módosulásokat idéz elő a vertikális tagozódás, valamint a lejtők szöge és égtáj szerinti kitettsége, továbbá a felszíni anyagi, kőzettani különbség. A vízgyűjtőn a csapadék jő megjelenési formája a hó és az eső. A csapadék átlagos évi összege a vízgyűjtő területének Ny-i részén többszöröse a K-i területrészekének. A Dráva rendszer forrásvidékén két jelentősebb értékmaximum alakul ki. Egyik, a legnagyobb csapadékmaximum a Gail völgyétől D-re, a Karni Alpok területén van, ahol az évi átlagos csapadék meghaladja a 2400 mm-t, a másik a Möll és a Mura forrásvidékén 1800—2000 mm évi csapadékkal. A két maximum sáv között a magasabb területek 1200—1600 mm, míg a völgyek 1000 — 1200 mm