Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A Ráckevei Duna 293 figyelembe véve a költségkihatásokat. A hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési terv­koncepcióban ezért részletesen fel kellett tárni a Ráckevei Duna mentén kifej­leszthető üdülőkörzet üdülési és idegenforgalmi sajátosságokat. A tervkoncepció kialakítása során felhasználtuk más üdülőkörzet vízgazdálkodás-fejlesztési terve­zésének módszerét és tapasztalatait. A Ráckevei Duna és üdülőkörzete vízgazdálkodás-fejlesztési tervének alapozó anyagait az ОН V Vízkészletgazdálkodási Központ (VIKÖZ) és a Középdunavölgiji Vízügyi Igazgatóság készítette. A részletesen vizsgált üdülőkörzet területét az 1. ábra szemlélteti. 1. Az üdülőkörzet adottságai és az üdülés lehetőségei A Ráckevei Dunát az 1920-as években árvízmentesítési céllal létesített Iivas­say- és Tassi-zsilipekkel szabályozták. Ennek következtében állóvízjellegü lett, s ez­által üdülésre különösen alkalmas. Anyagi eszközök hiánya miatt azonban a meder feliszapolódott, elszennyeződött és nem tudja kielégíteni az újabb, az üdülés szabta igénveket. A Ráckevei Dunában szabályozott vízszintnél a meder szélessége 40 — 450 m között, a vízmélység pedig 2,0 — 10,0 m között változik. A vízsebesség csökkenése következtében a felső 20 km-es szakaszon rakódik le a hordalék jelentős része. A háború utáni évtizedekben karbantartás hiánya miatt a meder e szakaszon elfajult és így jelenlegi adottságában nem felel meg sem az üdülés, sem a vízlevezetés és vízpótlás, sem pedig a hajózás igényeinek. A Ráckevei Duna természetes befogadója a fővárosi és a Duna-ág menti szennyvizeknek. Megfelelő szennyvízkezelés hiányában a víz minősége leromlott és a vízminőség-vizsgálatok szerint kb. a felső 28 km-es szakaszon a víz ez idő szerint fürdésre alkalmatlan. Az 58 km hosszú Ráckevei Duna természeti és vízgazdálkodási adottságai: 120 km hosszú partja, 14 km 2-es vízfelülete, árvizektől mentesített területei, az állandó vízszintje, a folyóvíznél magasabb hőmérséklete, a nagy lialhozama, vala­mint a partmenti területek növényvilága (nádasai, erdői) a jelzett problémák elle­nére is kedvezőek a vízparti üdülés és vízisportok, valamint alsó szakaszán a fürdés számára. Az üdülési lehetőségeket — a vízviszonyokon és egyéb természeti adottságokon túlmenően — jelentős mértékben és kedvezően befolyásolja, hogy a Ráckevei Duna a Főváros közvetlen közelében fekszik és 80 — 90%-ában budapesti lakosok veszik igénybe. Az üdülési felhasználás, az adottságoknak megfelelően, szakaszonként tago­lódik: a) A felső 20 km hosszú szakaszon döntő jelentősége a vízi sportoknak van (horgászat, evezés), melynek lehetőségeit nemcsak hét közben és hétvégén, hanem munkaidő után is kihasználják a közelben lakók. Vízparti fürdés csak közvetlenül a főváros alatti területen engedélyezett. Budapest területén a csepeli és pesterzsébeti medencés strandok biztosítják a fürdési lehetőséget. b) A középső 10 km hosszú szakaszon már mind a horgászás, mind a vízparti fürdés lehetőségei kedvezőbbek, mint a felső szakaszon. Budapesttől való távolság miatt ezen a szakaszon a hétvégi és tartós üdülés számottevő. c) Az alsó 22 km hosszú szakaszon — a mélyebb és tiszta víz révén — a leg­kedvezőbbek a horgászási és fürdési viszonyok. Ez a szakasz is mind hétvégi, mind tartós üdülésre is alkalmas, bár jelenleg a közlekedési viszonyok kedvezőtlenebbek. Az üdülőterületek kialakulása a kedvező üdülési és közlekedési adottságú terü­leteken már az 1930-as években megkezdődött, majd a háborús kényszerszünet után az elmúlt 10—15 évben a fejlődés újabb lendületet kapott. A jelenlegi mint­egy 380 ha üdülési övezetben kereken 30 000 szálláshely létesült, s a vasárnapi csúcsidőben — a kirándulókkal együtt — 50 — 55 000 fő jelenlétével lehet számolni. Az üdülőterületekre általában jellemző, hogy még a súlyponti üdülőterületek is csak részlegesen közművesítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom