Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész

A felszíni lefolyás vizsgálata 203 mazása. A modellek felépítésével, valamint azok alkalmazásával kapcsolatos kutatási eredményeket már a tanulmánynak a felszíni lefolyás általános vizsgálatával foglalkozó első részében összefoglaltuk. Ezért nem térünk ki most újra ennek részleteire, csupán a klimatikai helyzet előrejelzésre történő felhasználására irányuló kezdeti törekvéseket ismertetjük és azoknak a kutatásoknak az elemzését adjuk meg, amelyek árvízi riasztószolgálat szervezésének elvi alapjait teremtik meg hóolvadásból származó vagy jeges árvizek kialakulásakor. a) A színoptikai helyzet ismeretének felhasználása árvízi előrejelzésre Ahhoz, hogy a kauzális előrejelzési rendszereket a csapadékhullást megelőző időszakra is kiterjeszthessük, módszert kell találnunk a légköri helyzetek figyelembevételével történő mennyiségi csapadék-előrejelzésre, ami ma még megoldatlan. Ennek a törekvésnek első lépése volt a csapadékot kiváltó légköri objektumoknak már ismertetett tipizálása, amit az árvizek olyan katalógusának összeállítása követett, amelyben minden árhullámhoz feltüntették az azt okozó csapadék jellegét is (Bodolainé, 1972). A tanulmány egyelőre csak a Tisza és a Duna magyarországi szakaszán kialakult árvizeket vizsgálja és megállapítja, hogy az ilyen nagy kiterjedésű vízgyűjtőkön az árhullámok döntő többségét ciklontevékenység hozza létre (az 1951—70 közötti 20 éves időszak vizsgált árvizeinek 94%-át a vízgyűjtő fölött kialakult makro- vagy mezo-skálájú ciklonális rendszer okozta — esetleg hóolvadással halmozódva —, míg 6% volt csak azoknak az árvizeknek az aránya, amelyeknek elsődleges okaként a zonális melegadvekció által előidézett gyors hóolvadás jelölhető meg). A csapadék mennyiségi előrejelzése érdekében szükségesnek mutatkozott a ciklonális csapadékok csoportjának további típusokra történő felosztása is. Ehhez a típusalkotáshoz a légköri helyzetek talajközeli vagy magassági térképeinek olyan elemét, esetleg elemegyüttesét kell alapul választani, amely időben stabil, nem csupán egy adott napra jellemző vonása a makro-léptékű időjárási folyamatnak, hiszen típusainkkal az árvizet megelőző, hosszabb időszakot kell átlagosan jellemeznünk. A vizsgálatok alapján ilyen időben kvázistabil elemként az 500 mb-os abszolút, valamint az 500/1000 mb-os relatív topográfiai térképek teknővonalainak elhelyezkedését, továbbá a hozzájuk tartozó talajközeli ciklonok kölcsönös helyzetét választották. Az ilyen módon megkülönböztetett ciklonok, amelyek sematikus elhelyezkedését (az 500 mb-os szint teknővonalát és a cikloncentrumot) a 24. ábra mutatja, a következők (jelezve, hogy hatására a Duna vagy a Tisza vízgyűjtőjén a ciklonok okozta árhullámok hány százaléka alakult ki): A) Centrum helyzet fí) West helyzet С ) Hideg légcsepp helyzet D) West perem háborgási helyzet E) Mediterrán helyzet F) Nyugati ciklonhelyzet G) Zonális helyzet (Tisza 22%; Duna (Tisza 17% ; Duna (Tisza 9%); (Tisza 19%); (Tisza 33%; Duna (Duna 38%); (Duna 6%). 24%); 3%); 29%); (A teljes jellemzésre példaként a mediterrán helyzetet mutató színoptikus térképeket foglaltuk össze 25. ábraként). A vizsgálat következő lépcsőjeként kívánjuk az árvizek katalogizálását a kisebb vízgyűjtőkre is kiterjeszteni, elsősorban azért, hogy meghatározzuk azokat