Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Huszár László-Markó Elek-Nagy Lászlóné-Zsilák Endre: A Sió torkolati mű tervezése és építésének a tervezéssel összefüggő egyes részletei
A Sió torkolati m ű 395 Hajózsilip A hajózsilip elzárószerkezeteinck feladata: — a hajózás biztosítása az év nagyobb részében a Dunánál magasabb Sióvízszint és esetenként Siónál magasabb Duna-vízszint mellett; — 140 m 3/s-nál nagyobb vízhozamú Sió-árvíz esetében az árvíz lebocsátásában való részvétel; — a Duna jeges árvizeinek kirekesztése. A 13,5 m széles és 95,0 m hosszú hasznos méretű hajózsilip Sió felöli felsőfőjébe elektro-olajhidraulikus mozgatóberendezéssel mozgatható merülőkapu épül, amellyel esetenként akár a Sió felől, akár a Duna felől a magasabb vizet tartani lehet. Az alsófőbe hasonló mozgatási rendszerrel két darab támkapu készül. A támkapuk közül az egyik — az ún. hajózó támkapu — Sió felőli víznyomás, a másik — az ún. árvízi támkapu — Duna felőli víznyomás felvételére készült. Az ilyen elrendezésben a merülőkapu a két alsófőtámkapuval együtt működtetve biztosítja a hajók átzsilipelésének lehetőségét mind a Dunánál magasabb Sióvízszint, mind a Siónál magasabb Duna-vízszint esetén. A kamra töltő-ürítő csatornáit kétirányú vízzárást biztosító elektro-olajhidraulikus berendezéssel mozgatott görgős, ékes tiltótáblákkal lehet lezárni, illetve kinyitni. 140 m 3/s-nál nagyobb vízhozamú Sió-árvíz esetén a merülőkapu vízleeresztési feladatot lát el; ebben az esetben az alsó fő támkapuit nyitva kell tartani. A hajózsilipkamra árvízi főelzárása az ún. árvízi támkapu, amelynek felső éle a jeges LNV, a 94,56 m-es árvíz kirekesztését biztosítja. Az a kívánalom, hogy a hajózsilip felsőfőben elhelyezett elzárásnak esetenként mindkét irányból vízzárást kell tartania, ezenfelül duzzasztási és vízleeresztési feladatot is el kell látnia, késztette a tervezőt arra, hogy egy teljesen újszerű — a szokványostól eltérő követelményeket kielégítő — elzárószerkezetet dolgozzon ki. Ezzel a megoldással viszonylag rövidebb felsőfőhossz adódik, mint más, pl. szegmens elzárószerkezet esetén. (A szerkezeti megoldás szabadalmaztatási eljárása folyamatban van.) A merülőkapu lényegében redőnyszerűen kialakított négy darab trapéz keresztmetszetű vízszintes tartó (lásd 8. ábra). A tartók a végeken és a harmadokban csuklókkal vannak összekötve. A végeken levő csuklókkal vannak egybeépítve a kapuvezető kerekek, amelyek a kéttámaszú tartóelemek saruit is alkotják. A csuklók és a kerekek közös tengelye kemény — krómozott futó — felületű. Mind a csukló, mind a kerekek csapágyazása DÉVA önkenő perselyfém, mely vízkenésen túli kenést nem igényel, szilárdsági tulajdonsága kitűnő. A kapu a kamrafalakba kialakított hornyokban felszerelt síneken gördül. A sínek a 92,0 m-es szint alatt kb. 8,3 m-es hosszban függőlegesek, majd az alsófő felé ívben elhajlók —- és a végső szakaszban közel vízszintes kialakításúak. így az elzárószerkezet teljesen leeresztett állapotában — a kamrafenék viszonylag kis süllyesztésével — lesüllyeszthető a 85,00 m-es felsőfő küszöbszintje alá, miközben a csuklósan összekapcsolt táblák hátragördülnek. A vízlebocsátási igény miatt a felső tábla felső felülete bukóhátként van kialakítva. Az elzárószerkezet vízzáró elemei biztosítják a táblaelemek közötti, valamint a mozgó tábla és a bebetonozott acél zárófelületek közötti vízzárást.
