Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

412 Réthly A: Időjárási eredmények A XVIII. században minden megye, sőt község magára hagyatva küszködött a vizeivel. Átfogó statisztikát ezért hiába keresnénk az árvizekről. De néhány idézet is bizonyítja, hogy a helyi vonatkozású feljegyzések milyen értékesek lehetnek vízgazdálkodási szempontból. 1711-ről pl. ezt olvashatjuk: „Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészik úgy annyira, hogy a számtalan halak a Tisza fenekén künn maradván nem győzték az emberek kifogdosni". 1718. jún. 14-éről szól a következő feljegyzés: „... a mocsarak, lápok teljesen kiszáradtak, ami emberemlékezet óta nem történt. Az állatokat a Dunáig és a Tiszáig hajtották messziről itatás céljából". A Tisza árvizeire vonatkozóan az 1970. évihez hasonló körülményeket jegyeztek fel 1740-ben: „Július 1-én és 2-án a hegyekből lezúduló óriási felhőszakadás olyan áradást okozott, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeznek; az árvizek több malmot és hidat elpusztítottak, a réteket és a községi földeket elöntötték; csaknem hihetetlen, hogy a vizek milyen messzire csaptak ki medrükből; —szinte megszakítás nélkül esett május 23-tól július 10-ig bezárólag". Hosszantartó árvíz volt 1715-ben: „Szatmár megye legnagyobb részében a határ a sokfelé folyó Tisza, Szamos, Kraszna stb. árvizeinek volt kitéve s így legföllebb tengerit lehetett termelni. A teljesen árvizes vagy más okból nem használt földeket 1720-ban már egyszerűen kihagyták az összeírásból". Megtudjuk Réthly professzor könyvéből azt is, hogy Pesten a mai Molnár utca egyik házán négy nevezetes árvíz magassága is meg volt jelölve (1732, 1744, 1775, 1798; lásd 141. és 170. lap) és ezekről az árvizekről részletesebb korabeli feljegyzéseket is találunk a műben. Á II. rész 8, hosszabb időre terjedő időjárási eseménynaplót ismertet. A gyöngyösi ferences rendház latin nyelvű História domus-a az 1706-tól 1800-ig terjedő évek adatait öleli fel, az egri rendházé az 1765 és 1800 közti évekre vonatkozik. Naplószerűek Vass László cegei földbirtokos Erdélyre vonatkozó 1712 — 38. évi, és Körtvélyesi Pap István szikszói ref. lelkész 1745 — 1779. évi feljegyzései is. Műszeres észleléseket köszönhetünk Iieimann János Ádámnak (Eperjes, 1717 — — 20) és Benkő Sámuelnek (Miskolc, 1780—1801), mindketten orvosok, továbbá Klapka Károly József temesvári gyógyszerésznek (1780 — 1803) és Genersich Jánosnak a késmárki ev. lyceum tanárának is (1779 — 1800). Adataikat Réthly professzor jól áttekinthető táblázatokba foglalta és a hőmérsékleti adatokat G°-ra át is számította. Évtizedek lankadatlan gyűjtőmunkájáról tanúskodik az előttünk fekvő kötet minden lapja és főként a forrásmunkák jegyzékének 469 tétele(!) Köszönet és elismerés illeti érte a szerzőt. Befejezésül had' említsem meg, hogy anyagának eredetijét, amely kb. 30%-kal terjedelmesebb és a hidrológus számára érdekes további adatokat is tartalmazhat, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi.