Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Mikó István-Kvasz Jenő: A debreceni löszháti öntözés irányelvei

A DEBRECENI LÖSZHÁTI ÖNTÖZÉS ŰJ IRÁNYELVEI MIKÓ ISTVÁN és KVASZ JENŐ

1 I. A debreceni löszhát A debreceni, illetve marsi löszhálnak nevezett területet földtani viszonyai meglehetősen körülhatárolják és megkülönböztetik a környező területek eltérő földszerkezeti jellegétől. Ezt a területet földrajzilag közelítőleg keleten és délen a Budapest—X

yíregyháza vasútvonal, nyugaton a Keleti Főcsatorna, északon a Téglás—Hajdúnánás vonal határolja. Az eolikus származású pleisztocén üledéksoron viszonylag kis mélységű felsőpannon üledék van. Ezt a mélységet a kutatások 48 — 50 m-re teszik. Az Erdélyi Mihály által már 1962-ben feltüntetett negyedkori képződmények vastagságát ábrázoló izoinetrikus görbék ezt a területet keletről az Üjfehértó—Ebes jelölte ÉÉK—DDNY-i csapású vetővel lehatárolják, míg az 50 m-es üledékvastagsági görbe a többi irányban szabja meg a debreceni löszhát határait (1. ábra) [1]. „A macsi háton a pleisztocénban folyó nem járt, tehát szigetként kimaradt még az ősi folyóhálózat feltöltő hatásából is" [2], ez egyben a magyarázata is a korábban „vörös agyagnak" minősített átalakult lösztalaj kialakulásának [3]. Talajtanilag Kreybig szerint a talajok mély rétegű mezőségi talajok. Feltalajuk ban semleges, vagy gyengén savanyú kémhatásúak. Az altalaj meszes lösz, mészkonkréciókkal. A terület K-i részén az altalaj homokos, a feltalaj savanyúbb. A termőréteg vastagsága 80—120 cm között változik. A Kállay-féle öntözési és talajgenetikai kategóriák alapján az öntözés szempontjából számba jöhető területek 80—90%-a a 2. talajosztályba tartozik. Domborzatilag a területre jellemző, hogy a Keleti Főcsatornától K. felé a löszhát gerincéig, 92,00 m A. f. szintről 130,(K) m A. f. szintig (Látókép—Macsig) emelkedik, majd innen Debrecen felé lejt. A löszhát legkiemelkedőbb pontja Józsa alatt van, ahol a 147,50 m A. f.-i szintet is eléri. így a Keleti Főcsatorna és a löszhát legkiemelkedőbb pontja között 00 m maximális szintkülönbség is adódik. A területet több ellenesésű, magas és mély vonulat is keresztül szeli. A mélyvonulatok többségükben erek, melyeknek talaja szikes, vályog. A téridét éghajlata kedvezőtlenebb a Tiszántúl többi tájaihoz képest. Jellemzője a hőmérséklet- és csapadékeloszlás szélsőséges ingadozása. A csapadékeloszlás szeszélyességét a nem minden évben, ill. nem azonos intenzitással jelentkező nyári monszun okozza. A Debrecen—Pallagpuszta 80 éves mérési sorozataiból az észlelt maximális-minimális havi csapadékösszegek értékeinek vizs1 Mikó István mérnök, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat mérnöke (Budapest), a tanulmány írásakor a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) tervezési csoportvezetője. Kvasz Jenő mérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság tervezési csoportvezetője (Debrecen).