Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Filipkowski Andrzej: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban
18 Csermák В. és Domokos M. mérlegben minden vízmérlegelein egy konkrét időegységre jellemző érték. A reprezentatív vízmérleg elemei közül viszont a természetes vízkészlet sokévi adatsorból számított jellemző érték, a többi elem konkrét érték. Az összesítő vízmérleg mutatóját (eredményét) a két vízmérlegkar valamilyen összemérése adja; az egyik leggyakrabban alkalmazott mutató a vízmérlegkarok különbsége, amelyet — előjelétől függően — szabad vízkészletnek, ill. vízhiánynak nevezünk. Az összesítő vízmérlegnek ez a mutatója tehát — akárcsak a vízmérlegkarok — a vízmérlegelemek értelemszerű algebrai összegeként számítható. Az [1] tanulmány a vízgazdálkodási mérleg fajtái mellett meghatározza a vízgazdálkodási mérleg kombinációit is mint véges számú — valamilyen rendszer szerint összetartozó — összesítő vízmérlegek együttesét. Meghatározott rendszert alkotó vízgazdálkodási egységek ugyanazon tárgyidőszakra vonatkozó összesítő vízmérlegeinek együttesét „vízmérlegek területi sorá"-nak nevezhetjük. Ha több egymás utáni időegységre elkészítjük ezt a területi sort —• vagyis előállítjuk a területi sorok idősorát —, akkor az ezeket alkotó összesítő vízmérlegek együttesét „vízmérlegek területi és idősora kombináció]á"-nak vagy röviden „kettős vízmérleg,sor"-nak nevezhetjük. Könnyen megállapítható, hogy az A. Filipkowski tanulmányának (1) és (2) képletével meghatározott vízgazdálkodási mérleg — magyar értelmezés szerint —az n + l-edik mérlegszelvényhez tartozó vízgyűjtőterületre és a /-edik időegységre vonatkozó konkrét összesítő vízmérleg, amelynek fí n + 1j eredményét (a sza had vízkészletet, ill. vízhiányt) az egy-egy mennyiséggel jellemzett vízmérlegelemek értelemszerű algebrai összege adja. A konkrét összesítő vízmérleg lengyel és magyar értelmezése tartalmilag természetszerűen teljesen megegyezik. (Ez az egyezés, sajnálatos módon, arra a körülményre is kiterjed, hogy mind a lengyel, mind a magyar vízmérlegmodell tulajdonképpen csak a vízmérleg mennyiségi oldalát jellemzi. Minőségi oldalának hasonlóan szabatos megfogalmazása ott is, itt is még megoldandó feladat.) Alakilag viszont (a vízmérlegelemek eltérő jelölésén kívül is) némi különbség van köztük. Eltérő vonások pl. az alábbiak: — A lengyel értelmezés, a magyartól eltérően, nem különböztet meg vízmérlegkarokat, a vízmérleg eredményét közvetlenül az elemek értelemszerű algebrai összegeként számítja. Ha a vízmérleg eredményeként megelégszünk a szabad vízkészlet, ill. vízhiány kimutatásával, a lengyel értelmezés célravezetőbbnek látszik, mert egyszerűbb, és kiküszöböli a vízmérlegkarok értelmezésével, ill. a vízmérlegelemek csoportosításával kapcsolatos alaki nehézségeket, mint pl. a visszavezetett vizek könyvelésének ismert, csak megállapodásszerűen eldönthető kérdését. Más vízmérlegmutatók — pl. a magyar vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban nagyon jellemzőnek ítélt és ezért általánosan alkalmazott %-os vízkészlet-kihasználtság — számítására viszont a lengyel értelmezésű vízmérleg közvetlenül nem alkalmas. — Csupán alaki eltérést jelent a magyar gyakorlattól a (2) képletben a felszíni vízkészletnek a felszín alatti vízkivételek következtében való csökkenését jelölő U tag feltüntetése, mert ezt az értéket a tanulmány szerint jelenleg a lengyel gyakorlatban sem tudják még figyelembe venni. — Az a lengyel gyakorlat, amely a természetes vízkészletet a havi középvízhozamok idősorával jellemzi, a magyar tapasztalatok szerint általában csak néhány kiegyensúlyozott vízjárású nagy folyó (a Dráva, a Duna, továbbá a Tisza alsó szakasza) esetén ajánlható, míg a szélsőségesebb vízjárású kisebb vízfolyások esetében még a konkrét vízmérlegek esetében sem követhető. Bizonyos különleges célfeladatok — pl. tározórendszer méretezése — esetében viszont a legalkalmasabbnak ítélhető; az ilyen jellegű feladatok a magyar vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban azonban eddig még ritkán fordultak elő.
