Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

Válasz: A Felső-Duna szabályozása 95 azonban természetes, hogy amíg a gázlók keletkezésének okait szabályozással nem szüntetjük meg, gázlókotrásra szükség lesz. A szakasz felső végén végrehajtott kotrás tehát nem biztosíthatja az alatta lévő szakasz mélyülését, hiszen ha nagymértékű kotrást hajtunk végre, ezzel az esést szükségszerűen csökkentjük. Eddigi tapasztalataink azt bizonyították, hogy az egyes helyeken koncentráltan kikotort nagy mennyiségű hordalék esetén is rövid időn belül — néha hónapok alatt - visszaállt az eredeti állapot. Tehát véleményem szerint a nagymértékű és igen költséges kotrások nem oldhatják meg a Felső-Duna problémáját. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Duna osztrák szakaszán és mellékfolyóin 1950-től a vízerőművek láncolata épült, ennek ellenére ezek hatása a Rajka —gönyüi szakaszon nem jelentkezett, hordalékhozam-csökkenés nincs. Az elmondottak részletes vizsgálata alapján jutottunk tehát arra az elhatározásra, hogy a hajóút kialakítása és állandósítása érdekében a korszerű módszerek alkalmazásával a Felső-Duna szabályozását folytatni kell. Dr. Szepessy József hozzászólásában leszögezi, hogy folyószabályozást ..többkevesebb biztonsággal tervezni csak akkor tudunk, ha a kérdéses folyószakaszra már bevált megoldásunk van." Ez az alapvető megállapítás azt jelenti, hogy egyrészt általános érvényű folyószabályozási elvek tulajdonképpen nincsenek, mivel a problémákat minden folyónál egyedileg kell megoldani és a szerzett tapasztalatokat máshol felhasználni nem lehet. Másrészt, hogy egy adott szakasz — esetünkben a FelsőDuna — újabb szabályozása tulajdonképpen az előző szabályozás ismétlését jelenti, és ha az eredményes volt, felvetődik a kérdés, miért kell újra szabályozni? Kétségtelen, hogy egy adott szakaszon végrehajtott folyószabályozás eredményességét teljes biztonsággal csak hosszú idő múlva lehet megállapítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a folyószabályozási tervezés csak „kvalitatív" törvényekre támaszkodva végezhető el. Vitathatatlan, hogy a minőségi megállapítások a magyarországi folyók szabályozásának hőskorában nélkülözhetetlenek voltak, és hiba lenne a jelenlegi szabályozási munkáknál ezeket a tapasztalatokat figyelmen kívül hagyni. Ezt nem is tettük. Ma már azonban a vízgazdálkodás és a technika rohamos fejlődése a folyók szabályozásával szemben is fokozott követelményeket támaszt, így a tapasztalatok mellett feltétlenül szükséges a kvantitatív összefüggések messzemenő felhasználása még akkor is, ha az elméleti kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása nincs tökéletesen megoldva. A szabályozási tervek készítése kapcsán végzett hidraulikai számításainkat az egész Rajka—gönyüi szakaszra elvégeztük, és ezek alapján hajtottuk végre az elveknek megfelelően a mederszélesség méretezését. A nagybajcsi gázlós szakasz szabályozásával kapcsolatban a számításokat Medve—Gönyii között végeztük el. Cikkemben e számításokat ismertettem részletesen. A hidraulikai számítások keretében részletes görgetett hordalékháztartási vizsgálatokat végeztünk. A Felső-Duna görgetett hordalékháztartására vonatkozó számítások már évek óta rendelkezésünkre állnak. A vizsgálatok részletes eredménye az irodalomban hivatkozott tanulmányokban megtalálható. Ezenkívül részletesen foglalkoznak a Felső-Duna hordalékproblémáival a következő munkák: Bogárdi János: A hordalék mozgás elmélete. Akadémiai kiadó Hp. 1955., VIZITERY : Felső-Duna meder-és vízszint változások 1 III. Bp. 1959 60. Csorna János: A Felső-Dunára vonatkozó tanulmányok értékelése. Az egységes főmeder kialakítását célzó vizsgálatok. Beszámoló a VITUKI 1962. évi munkájáról. Budapest 1965.