Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
4. füzet - Forgó László: A talajvízállás-alakulás előrejelzése
584 Horváth Sándor goszláv szakaszra azonban csak az 1949 — 1952. évi mérések alapján szerkesztett nyilvántartási keresztszelvények álltak rendelkezésre. Az alapadatok tehát nem voltak homogének, a módszertani vizsgálatokhoz azonban — jobbak hiányában — felhasználhatók voltak. Lényegesnek tartom megemlíteni azt is, hogy a vizsgálatokat a kereken 1100 m 3/s vízhozaméi DB hajózási- és szabályozási kisvízszínhez viszonyítva végeztem. A módszertani vizsgálatok eredményei nem tekinthetők abszolút érvényűnek, egyrészt, mert a kiinduló adatok nem voltak homogének, másrészt, a meder a felmérések ideje óta változott, végül mert a jégzajlás idején a folyó vízhozama lényegesen eltérhet az alapul vett 1100 m 3/s-os vízhozamtól. A vízhozam változásával a szelvények középmélysége, aszerint hogy a meder egy-egy laposabb része víz alá kerül, vagy kiapad hirtelen változik. Mindezekre tekintettel a jég elleni küzdelemre való felkészülés érdekében kívánatosnak tartom a vizsgálatokat a jelenlegi mederviszonyokra és több (pl. 700, 1000, 1500 és 2000 m 3/s) vízhozamra vonatkozóan elvégezni. Az ilyen módon nyerhető korszerű eredmények birtokában a jégboltozat képződése szempontjából veszélyes helyek számontarthatók és Bognár Győző cikkében említett „váratlan" jégmegállások okai is valószínűleg felderíthetők. A beállás szempontjából veszélyes helyek megítélésekor azonban a középmélységen kívül más tényezőkre, elsősorban a kanyarulati viszonyokra, a mellékágakra, de pl. az uralkodó széljárás irányára is figyelemmel kell lenni. Rendkívül kedvezőtlen a jégboltozat képződése szempontjából a kis mélységű helyeken és a zátonyokon fennakadó jég. Ha az ilyen helyeken a jég megáll a szelvény jégemésztő képessége ugrásszerűen csökken. Ezért indokolt jégzajlás idején a jégtörők munkáját úgy irányítani, hogy azok hullámkeltéssel a sekély helyeken fennakadt jeget felszakítsák és tovább úsztassák. Hozzászólásommal és javaslatommal a jég elleni küzdelemre való felkészülés ügyét kívántam szolgálni. IRODALOM 1. Horváth Sándor: Jégviszonyok a Duna Enbelhartszeil és Sulina közötti szakaszán különös tekintettel a Budapest alatti szakaszra. Kandidátusi értekezés, 1957. Magyar Tudományos Akadémia. 2. Horváth Sándor: Der Zusammenhang zwischen der Morphologie der Flüsse und deren Eisverhältnissen, dargestelt am Beispiel der Donau. Mitteilungsblatt des Hydrographischen Dienstes in Österreich , Nr. 43, 1966. (A bécsi Műszaki Egyetemen 1964. május 4-én tartott előadás szövege). 3. Horváth Sándor: A csatornázás hatása a magyar Duna jégjárására. Vízügyi Közlemények, 1960/4 és 1961/1. 4. Vásárhelyi Pál: Vízhelyzet leírása a Duna folyó egy részének a Szentendrei-sziget alsó csúcsától Budapest felett a puspakor raktárig Budán alul. Kézirat, Országos Levéltár. 5. Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal: Előterjesztés a Közép-duna szabályozása tárgyában. Vízügyi Közlemények, VIII, 1894, és a Vízügyi Nagytanács üléseinek jegyzőkönyve Vízügyi Közlemények, XIII. 6. Lászlóf/y Woldemár : Folyóink jégviszonyai különös tekintettel a magyar Dunára. Vízügyi Közlemények, 1934/3. 7. Lászlójjy Woldemár: A jeges árvizekről. Hidrológiai Közlöny, 1947/.1 —4. 8. László/f y Woldemár: A jeges árvizek magassága. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1956. évi munkájáról. Budapest, 1957. 9. Tőry Kálmán: A Duna és szabályozása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952. 10. Tőry Kálmán: A magyar víziutak jégviszonyai és gázlói. Vízügyi Közlemények, 1956/2. 11. Károlyi Zoltán: A Duna mederviszonyainak, a töltések vonalazásának és a hullámtereknek vizsgálata a jég és az árvizek levonulása szempontjábóí. Kézirat, VITUKI, 1958.
