Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)
2. füzet - Bélteky Lajos: Magyarország hévízfeltárási és hasznosítási lehetőségei
Magyarország hévizei 169 A zónális eltérések részletes vizsgálata kiterjedt а Gg és а földtani felépítés közötti összefüggésekre is. Megállapítást nyert, hogy a jobb hővezetésú kőzetek a hőmérsékletet, ill. a hőfluxust maguk felett megemelik [8]. Ennélfogva olyan területeken, ahol a jó hővezető kristályos alapegység a felszínhez közelebb van, a Gg értéke az átlagosnál kisebb. Ilyen földtani szerkezetre vezethető vissza a Gg kis értéke a Balaton déli partsávján, továbbá Tolna megyében, Fejér és Bács-Kiskun megye déli részén. Az 1. ábrán feltüntetett nagyobb számú mérési adat ezt a régebbi megállapítást igazolja. Még kisebb a számított Gg azokban a fúrásokban, melyek hasadékot, vetőt harántoltak, mivel a fúrási mélység, amellyel a Gg-1 számítjuk, kisebb mint a víz tényleges fakadási szintje. 11 m-nél kisebb а Gg а harkányi, siklósi, végardói, nemesbüki, igali és a sikondai fúrásokban. A negatív Gg anomália nemcsak a hasadékos, hanem az üledékes rétegsorban fúrt kutaknál is sok esetben szerkezeti vonalak, törések közelségére vezethető vissza. Ilyen helyeken azonban nemcsak a kis Gg, hanem a homokszemcse méretéhez viszonyítva magasabb fajlagos vízhozam, a víz nagyobb gáz, ásványi só és klorid tartalma is jelzi a töréses szerkezetet. Sümeghy József 1929-ben megjelent tanulmányában [2] a térszínen mért vízhőmérsékleti adatokat felhasználva rajzolta meg az alföldi medence tektonikai térképét a legfőbb törésvonalakkal. Scherf Emil és Erdélyi Mihály ugyancsak felhasználta ezeket az indikációkat a mélyszerkezet és törésvonalak nyomozására. Az 1. ábrán Lakitelek, Tiszakécskétöl kiindulva É-i irányban Tiszaföldvár, Szolnok, továbbá a Tisza—Zagyva vonalban és Szolnok megye ÉK-i részén és a vele határos Heves megyei területeken egész a Mátra aljáig jól kirajzolódik az a területsáv, amelyen a valóságos Gg — mondhatni kivétel nélkül — kisebb az országos átlagnál. A Mátra alján ebben valószínűleg szerepe van a jó hővezető vulkáni képződményeknek, melyre az ott még nem nagy vastagságú pannon üledék települt. Hasonló a földtani felépítés Nyíregyháza környékén is. Ugyancsak 15—17 m/C° а Gg а földgázmezők felett és azok környékén, csak nézzük meg az 1. ábrán Hajdúszoboszló, К aba, Balmazújváros, Biharnagybajom, Orosháza, Tótkomlós, Pusztaföldvár területén mért Gg értékeket. A legfeltűnőbb negatív Gg anomáliát vastag üledékkel fedett területen hazánkban az 1962-ben a tiszakécskei Üj Élet központi majorja területén lemélyített fúrt kútból kifolyó vízénél észlelték, ahol 211—219 m-es homokrétegből szokatlanul nagy mennyiségű 1500 liter/perc és a mélységhez képest igen magas hőmérsékletű 42 C° kifolyó vizet kaptak. Ilyen alacsony értékű (7 m/C°) látszólagos Gg-re hasonló földtani felépítésű területen a magyar medencében még nem volt példa. 18—20 m-nél nagyobb valóságos Gg, tehát a pozitív geotermikus anomália is elsősorban a földtani felépítéstől függ. Már kevés mérési adatból is meg lehet állapítani, hogy főleg ott jelentkezik, ahol a legmélyebben van a medencealjazat, ill. ahol legnagyobb az üledék vastagsága. Ezt igazolja Szeged, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Kondoros, Mezőberény, Békéscsaba és Gyula, továbbá Heves megye DK-i területén végzett fúrások 20 m-nél nagyobb valóságos Gg értéke az 1. ábrán. A kisalföldi medence területén, ahol a felsőpannon vastagsága a 2000 m-t is eléri, még mérések alig voltak. A látszólagos Gg értékek azonban meghaladják a 22—23 m/C°-ot.
