Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Közlemények

114 Mát hé Lajos A harmadik vizsgált lehetőség a Mariborszki Ólok vízerőmű felső bögéjére támaszkodó Lobnica szivattyús energiatározó, amelynek esése 778 m, beépített teljesítőképessége 10 MW, évi energiatermelése pedig mintegy 90 GWó. Ennek megfelelően a kihasználása 900 óra. Ezek szerint .Jugoszláviában a Dráva és Mura vízerőműrendszerek, valamint a hozzájuk csatlakozó szivattyús energiatározók csúcsidőben a következő teljesítményt adják: a Dráva meglevő vízerőműveiből 280 MW a tervezett Dráva vízerőművekből, illetve bővítésből 430 MW a tervezett Mura vízerőművekből (a közös jugoszláv —osztrák szakaszon csak a jugoszláv félre jutó mintegy 50%-kal számolva) 140 MW tározós és szivattyús energiatározós vízerőművekből 650 MW összesen: 1500 MW Ez az érték a közös magyar—jugoszláv Dráva —Mura vízerőművek 391 MWjával kereken 1900 MW-ra nő. Ebből azonban csúcsüzemi többletteljesítményként (a csúcsüzem és a csúcsüzem nélküli alapüzem teljesítményének a különbségére) állandóan és biztosan csak a tározó és szivattyús energiatározós vízerőművek összesen 650 MW-os teljesítőképességével lehet számolni, míg a többi vízerőművek csúcsüzemi átlagos többletteljesítményét a szükséges hidrológiai adatok és az ezekkel kapcsolatos részletes vizsgálatok hiányában egyelőre csak hozzávetőlegesen, a beépített teljesítőképesség és az évi közepes teljesítőképesség különbségéből lehet következtetni. Ezt a különbséget azonban még megfelelően módosítani kell azért, mert az évi közepes teljesítményben azoknak az időszakoknak a teljesítményei is benne vannak, amelyeknél a vízerőmű kiépítési vízhozama feletti természetes vízhozamok miatt csúcsüzem egyáltalán nem tartható, valamint azok a teljesítmények is, amelyeket csúcsüzemi napokon, csúcsüzemen kívül tart a vízerőmű. Ezt a módosító értéket a vízerőművek kiépítési vízhozamának alacsony tartósságára és egyéb befolyásoló tényezőkre tekintettel 50%-ra becsüljük. Igen durva hibát jelen esetben feltehetően nem követünk el, mert a vizsgált folyók eredetileg is kiegyenlített vízjárásúak, amely természetes adottságot a felső szakaszaikon létesített és tervezett tározók még csak tovább növelik . Az egész vizsgált rendszer átlagos többlet csúcsteljesítménye tározós és szivatytyús energiatározós vízerőművek nélkül 240 MW, míg azokkal együtt 890 MW. Ebből a közös magyar—jugoszláv vízerőművekre mintegy 70 MW jut (5. táblázat). A fenti számítás alapján naponta 4 órás (vagy ennek megfelelő hosszabb tartamú, de kisebb teljesítményű) csúcsüzemmel számolva, a csúcsüzemben szolgáltatható, durván becsült évi energia többlettermelés a teljes vizsgált vízerőműrendszerben 1290 GWó, ebből a közös magyar—jugoszláv rendszerben 340 GWó, egyáltalán nem lebecsülendő. Az ismertetett vízerőműrendszerben a csúcsüzemtartásnak hazai lehetőségeinket meghaladó, igen kedvező adottságai vannak. A meglevő és tervezett tározókkal még kiegyenlítettebbé vált természetes vízhozam, valamint a legnagyobb árvízszint közelébe, vagy fölé választott duzzasztási szintek a csúcsüzem lehetőségeire is kiegyenlítő hatással vannak, azaz kevesebb a szélsőséges érték, és azok nagyságrendileg közelebb állanak egymáshoz. További igen lényeges előnyt biztosít, hogy a legnagyobb vízhozamok nyár elején jelentkeznek. Ilyenkor ugyanis csak kisebb csúcstöbbletteljesítmény várható, viszont az általános energiacsúcsigény is kisebb, míg a téli időszakban ez éppen fordítva áll. így a folyók csúcslehetőségei a csúcsigények jelentkezésével lényegében összeesnek. A Dráva és a Mura hosszú, összefüggő, összesen mintegy 24 egységből álló vízerőműlánca pedig lehetővé teszi, hogy a csúcsüzem az alapüzemhez viszonyított lényegesebb energiatermelési veszteségek nélkül legyen keresztülvihető. A veszteségek itt legfeljebb 1%-ra tehetők, ha egyáltalán veszteségről lehet beszélni egy olyan vízerőműrendszernél, amelyet eleve csúcsüzemre terveztek, s amelynek kiinduló gazdasági mutatóit is a csúcsüzemnek megfelelően számították, illetve létesítését csúcsüzemre határozták meg. * ^ *