Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

A szennyezések hatása 85 vennie a víz kezelési költségeit, a tisztítóberendezések tervezésekor a szennyvíztisztítás költségeit pedig a gazdaságosság figyelembevételével kell megszabni a tisztítás folyamán elérendő hatásfok függvényében. Mai ismereteink szerint ugyanis minden szennyezett vízből lehet ivóvíz-minőségű vizet nyerni, csak az a kérdés, hol a leggazdaságosabb a kívánt vízminőség biztosítása; a szennyvíztisztítás, a befogadó öntisztító képességének növelése, vagy a víz előkészítése során? Nem szabad azonban a komplex vízgazdálkodás esetében kihagyni a számításból a mezőgazdaság vízigényét sem. Erre különösen jó példa hazánkban a Tisza, mert a mezőgazdasági hasznosítás és az ipar, sőt az ivóvízellátás is ugyanarra a vízrendszerre tart igényt. A Tisza öntözővízkivételünk legfőbb bázisa, fejlődő öntözésünk tehát az öntözési idényben komoly igényeket támaszt a Tiszával szemben. A jelenlegi üzemek és közintézmények felszíni vízkivételét összehasonlítva a vízgyűjtő területek között, a vízkivétel a Duna és Dráva vízrendszeréhez viszonyítva a Tiszán a legnagyobb 2 138 780 m

3/nap, tehát az ipari és háztartási célt szolgáló vízhasználat is a Tisza vízrendszerét terheli legerősebben. A Tisza az országhatárt jó vízminőséggel lépi át, de két mellékfolyója, a Bodrog és a Sajó már szennyezetten érkezik hazánkba. A Sajón súlyosbítják a helyzetet a hazai nagymértékű szennyeződések. Az öntözésen kívüli két jelentős vízhasznosításnak, a halastó tápvízszolgáltatásnak és a szolnoki ipari és ivóvízkivételnek, már az elmúlt évben is komoly nehézséget okozott kisviz idején a Tisza vízminősége, és ez a helyzet a fokozódó öntözővízkivétellel még súlyosbodik. A komplex minőségi vízgazdálkodás megvalósításakor nem hanyagolható el a felszínalatti vízkészlet sem. Mivel egyelőre nálunk szennyeződés szempontjából kisebb veszélynek van kitéve, ezen a helyen nem térek ki a kérdésre. A vizek tisztaságának védelme nemcsak a vízügyi szervek érdeke, hanem a terület minden vízhasznosítójának, üzemeknek, városoknak, lakótelepeknek és az egyes embereknek. Más országokban, az említett Ruhr-vidéken, Svájcban, a Bódeni tavon is csak társaságokba tömörülve tudják megoldani a vízhasznosítás és vízminőség kérdéseit. Ha a kapitalista országokban megvalósítható az érdekellentétek közös nevezőre hozása a vízgazdálkodás és vízvédelem érdekében, akkor nálunk, a szocialista országokban mindenki eleve saját problémájának tekintse a közösen hasznosított vízfolyás, vagy vízgyűjtő minőségének védelmét. A védelem eredményességéért minden település, iparág és tárca egyetemlegesen felelős. Végrehajtásához minden vonalon a vízgazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseiben jártas szakemberek szükségesek.