Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

-298 Károlyi Zoltán szakaszon egyenletesen meggyengült a jég, az Alpokból pedig semmiféle áradás nem jelentkezett. Az okozat a jégtakaró sima, szinte zavartalan elvonulása lett. De lássuk ennek részleteit. A február 10 és 20-a közötti enyhébb időszak alatt a Körösök — és valószínűleg több jugoszláv folyó —

1 vízgyűjtőjén, lehullott esők áradásokat okoztak. Ezenkívül a Száva is melegebb vizet szállított, úgyhogy február 21-ig a Szávatorok és a zuhatag között elment a jégtakaró. Valószínűleg ugyancsak a Körösök és a Tisza jegét felemelő és eltávolító áradás hatására távozott el március 2-áig a Tiszatorok alatti jégtakaró. Ez az árhullám még az enyhe időszakban indult el, de jégeltávolító hatását a közben beállott fagyos időszak sem tudta megállítani. Márc. 11-én az enyhe idő hatására megindult a Dráva jege és 12-én a Drávatorok alatt is eltávozott a jég, szinte az utolsó pillanatban, mert ekkor már a magyar szakasz jege is megmozdult. 13-án a dáljai 2 m vastag torlasz is elment. A magyar szakaszon a március 2-án elkezdődött lassú felmelegedés, mely meggyengítette a jégtakarót, 8-ától erőteljessé vált és 9-én már több helyen csúszásokat és megszakításokat jelentettek. Apostagnál megcsúszott és kisebb torlódást okozott a jég 10.-én. A jég megmozdulása lO.-étől áradást váltott ki. A vízhozam nem növekedett, de a megcsúszások és torlódások leszűkítették az átfolyási szelvényt. Az egyes napok egyidejű vízszíneinek alakulását a 3.8. ábra hosszelvényén láthatjuk. Jól elemezhető ezen az esések megváltozása a torlódások hatására. Március 10—12-e között torlódás volt Nagybajcsnál és Apostagnál. Ekkor mozdult meg a FelsőDuna és a Budapest alatti szakasz jege. Rendkívül szerencsés jelenség volt azonban, hogy Komárom-Budapest között a jég még állva maradt. Márc. 13-án már állójég-mentes az 1739 fkm (Piszke) fölötti Duna, ekkor a torlódás ez alá (1739—35 fkm) került, amit a hosszelvény is mutat, az apostagi torlódást viszont Dunaföldvár alatt találjuk. Márc. 14-én a torlódás Lábatlan-Esztergom között van, itt erősen felduzzadt a víz. Az összesűrűsödött jégtömeg Lábatlan és Budapest között akadályozta a vízlefolyást, ennek következményeképpen Ercsi átmeneti apadást jelentett. Hasonlóképpen Paks-Mohács között is akadályozta a jég a vízlefolyást, az 1494,8 fkm-nél kisebb torlódást jelentettek. E napon délben megmozdult és eltávozott az apatini jégtorlasz, amit a 3.8. ábrán a vízlépcső kiegyenlítődése jelez. A kitartó robbantó munka meghozta a gyümölcsét, a torlasz a kellő pillanatban bomlott meg. Ha még ott maradt volna néhány napig, a magyar szakasz mozgó jege veszedelmes torlódást és jeges árvizet okozhatott volna. Ezután már gyorsan eltávozott a magyar szakaszról a jég. Március 15-én elment a Paks alatti jégtakaró és Dombori-Baja között erős áradást okozott. A Lábatlan-Budapest közötti szakaszról szinte eltávozott a jégtakaró Felsőgöd-Adony közt erős áradást váltva ki (3.8. ábra). A jég eltávozásával a vízszínek kiegyenlítődtek. A hosszelvényből világosan kivehető, hogy a vízállást nem vízhozamnövekedés, hanem a jég torlódásos elmenése emelte meg. Az árhullám az egész magyar Dunán önmagával közel párhuzamosan emelte meg a víz szinét, a párhuzamostól való eltérés a levonulásbeli akadályokat jelzi. Ez az árhullám — ellentétben a vízliozamnövekedéses áradásokkal — nem mutat semmiféle levonulási késleltetést, hanem a víz egyszerre emelkedett meg, mintha nyomás alatti csőben lett volna.