Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

2. füzet - VIII. Könyvismertetés

könyvismertetés RÉTHLY ANTAL !DÖJÁRÁSI ESEMÉNYEK ÉS ELEMI CSAPÁSOK MAGYARORSZÁGON 1700-ig Ismerteti: dr. LÁSZLÓFFY WOLDE M ÁR Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 450 lap 8 képpel. Az egyszerű kíváncsiságon túl, amellyel az ember az őt körülvevő jelenségek törvényszerűségeit természetszerűen vizsgálja, elsősorban gyakorlati céljai vannak a természettudományos kutatásnak: Uralkodni a természeten, szolgálatunkra kényszeríteni, vagy — ha olyan erőkről van szó, amelyekkel egyelőre nem tudunk megbirkózni ,— legalább előre számolni velük, alkalmazkodni hozzájuk. Ez a vágy a gyökere a legrégibb időkig visszanyúló időjáráskutatásnak is. Gazda és utasember, tudós pap és katona egyaránt azért készített feljegyzéseket az időjárásról, mert remélte, hogy a tapasztalati adatok birtokában eljut majd az előrejelzés lehetőségéig. Ma már tudjuk, hogy egyrészt az időjárást alakító tényezők nagy száma és változékonysága, másrészt az időjárás- és éghajlatingadozások miatt az egyes ember legfeljebb néhány évtizedre terjedő feljegyzései elégtelenek a cél eléréséhez. Évszázadokat felölelő adatsorokra van szükségünk, amilyeneket pl. egyes hosszúéletű faóriások évgyűrűinek vagy a levegőből ülepedett porrétegekbe "zárt virágpormaradványoknak a vizsgálata ad. A legértékesebbek természetesen az egykori mérések eredményei, és a méréseket megelőző időkből szármázó részletes írásbeli feljegyzések. Ézeket gyűjtötte össze hazánkra vonatkozóan, és adta közre az Akadémiai Kiadó áldozatkészségéből dr. Réthly Antal professzor az előttünk fekvő vaskos kötetben. Két részből álló művének 1. részében az elsőtől a tizenhatodikig századonként, majd 1540-től kezdve évenként csoportosítva közli a magyarországi időjárásra és elemi csapásokra vonatkozó feljegyzéseket, valamint a távolabbi vidékekre vonatkozókat is akkor, ha belőlük a liazai időjárásra lehet következtetni (pl. nagy árvizek Ausztriában, kemény telek vagy aszályos időjárás Európa más tájain). Közli — mint kultúrtörténeti érdekességet — magyar szerzőknek külföldi feljegyzéseit is. A II. rész 8 olyan naplókivonatból áll, amelyek 3 — 30 évről (!) adják egy-egy hely vagy országrész folyamatos időjárási feljegyzéseit az 1558 és 1711 közti időkből. Köztük van Thököly Imre erdélyi fejedelemnek és a nagyszombati egyetem első rektorának, Dobronoki Györgynek, naplója is. Az adatgyűjtés alaposságát egyrészt Réthly Antal több mint félévszázados fáradhatatlan munkája bizonyítja, másrészt a forrásmunkák igen terjedelmes jegyzéke, amely 471 tételt ölel fel. Az adatoknak ezt a páratlanul értékes kincstárát a hozzáfűzött helynév- és tárgymutatók teszik a gyakorlat számára könnyen használhatóvá. A hidrológus, akit a periódus-kutatás tekintetében nagyon is közelről érdekelnek ezek a feljegyzések, a helynevek mutatói alapján könnyen fellapozhatja az