Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - VII. Rövidebb közlemények

Az esőztető berendezések 579 fogyasztás miatt —, azonban a gép nagy súlya hordozható berendezések esetén hátrányt jelent. A 26 — 90 LE teljesítményű hajtómotorok közül a JS motorsorozat ára és súlya lényegesen magasabb, mint a Csepel —Diesel-sorozaté. Viszont a fajlagos fogyasztásuk kedvezőbb. A JS motorok fogyasztásából eredő alacsonyabb üzemköltség — évi 1500 üzemórát véve figyelembe — csak 14—15 év alatt térítené vissza a beszerzési árkülönbséget. Ezzel szemben viszont a Csepel-motorok lényegesen kisebb súlyúak, könnyebben kezelhetők és tömegesen gyártott erőgépek. Ezenkívül azt az igen fontos adottságot is figyelembe kell vennünk, hogy a mezőgazdaságban már igen elterjedetten alkalmazzák és így az alkatrész-ellátásuk, a javító-szolgálat jól megszervezhető. A belső égésű motorok alkalmazási lehetőségei után vizsgáljuk meg a hazai traktorállománynak az esőszerű öntözésnél való alkalmazási lehetőségeit is. Zombori János vizsgálatai szerint a mezőgazdaság 1960. év elején a II. táblázatban szereplő traktorokkal rendelkezett. A traktorállományt azért célszerű ily módon csoportosítani, mert a mezőgazdasági traktormunka is ilyen teljesítmény-kategóriákba sorolható. II. táblázat Mezőgazdaságunk vontató állománya I960, év elején Teljesítmény Megnevezés db % 12—18 LE eszközhordó (ill. kis) traktor 746 2,4 20—30 LE univerzális traktor 8 149 25,85 30 LE vaskerekes traktor 16 219 51,40 40—50 LE univerzális traktor 3 731 11,85 50—60 LE lánctalpas traktor 1 988 6,30 80—100 LE lánctalpas traktor 698 2,20 Az Á. G. Üzemszervezési Kutató Intézet adatai alapján a mezőgazdaság öntözési időszakára eső traktoros munkaigényét a 3. ábrán tüntettük fel. Az eredményvonal az 1961-ben rendelkezésre álló traktorok által teljesíthető műszakot (10 óra) a folytonos, lépcsős vonal pedig a mezőgazdaságban jelentkező traktormunkák mértékét szemlélteti. Megállapíthatjuk az ábrából, hogy a kevés eszközhordozó traktor megközelítőleg sem tudja ellátni a reá háruló munkákat, tehát az öntözésnél mint motor — számottevő mértékben — nem jöhet számításba. A 20 — 30 lóerős univerzális traktorok esetében sem kedvezőbb a helyzet. Csak napi két műszak teljesítésével lehet arról szó, hogy igen korlátozott darabszámot állítanak be esőztető öntözéshez. Túlnyomórészt Zetor —25 К típusú traktorral rendelkezünk, tehát a szivattyú kialakításánál ennek a jellemzői az irányadók. A 30 LE-s vaskerekes traktorok az öntözési idényben lényeges műszakfelesleggel rendelkeznek, ezért ezeket az esőszerű öntözéshez lényegesen nagyobb mértékben lehetne alkalmazni. A 40 — 50 LE-s gumiabroncsos traktorokra ugyancsak lényegesen több munka hárul, mint amit a mostani darabszámmal el lehetne végezni. Az 50 — 60 LE-s és a 80 —100 LE-s lánctalpas traktorok április elejétől július közepéig nincsenek kihasználva, tehát öntözési célra való alkalmazásuk indokolt. Az új típusú szivattyúk kialakítása során feltétlenül figyelembe kell vennünk a traktorállomány tervezett változását is. A második ötéves terv irányszámai alapján 1965-ben a ÏII. táblázatban feltüntetett traktorparkkal rendelkezünk. Az 1965. évi tervezett állományt összehasonlítva az 1960. évi állománnyal azt láthatjuk, hogy a traktorparkunk közel kétszeresére növekszik, és az állományon belül az egyes nagyságrendek aránya is lényegesen megváltozik.