Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VIII. Ismertetések

342 Ismertetések doit össze. Dereglyénk fele már a tiszta vízbe ért át, a bakok mögé mikor hirtelen roppant jégtömegek jöttek s dereglyénk külső felét úgy odaszorították a jégfalhoz, hogy elkezdett recsegni. A hajósok kiabáltak, hogy végünk van és kétségbeesett erőfeszítéssel kezdték csáklyáikkal félre tólni a jeget. De a bakok mögötti tiszta vízben is volt már néhány dereglyés a kik a jég tisztulására vártak, ezek csákányaikat a mi dereglyénkbe akasztották és húzták befelé, úgy, hogy végre kijutottunk a szorosból, hálát àdva az Istennek. Az egyik dereglyében láttam a várakozók közt gróf Dessewffy Aurélt a ki Pestre vitt át dereglyét, valamelyik család menekülésére." Korbeli helyesírással leírja még Barabás a budai és pesti kávésok furcsa magatartását, mellyel a katasztrófát arra használták ki, hogy mindenből fél adagot adtak az egykori árakért. Ebben az évben országszerte nagy árvizek voltak. Barabás önéletrajzában megírja, hogy erdélyi utazásakor „Útközben a Tisza olyan területet öntött el, hogy Poroszlótól Tiszafüredig dereglyén mentünk. A Hortobágy is annyira el volt árasztva, hogy egész tengernek látszott. Egyik híd végénél az országúton is átfolyt a víz. A kocsis azt gondolta, hogy a víz csak az utat födi, s neki hajtott, de a következő pillanatban a lovaknak csak a fülük látszott ki. Azok is megijedtek s olyan hirtelen kapaszkodtak ki az útra, hogy szerencsénkre átrántottak bennünket az örvényen, melyet az áradat az úton át sodort tova s mely minket is magával ragadhatott volna." Eddig a festő leírásai az 1838. évi nagy árvízről. Az említett Derra ház beomlott 1 képét színes rajza is megörökíti. Ha egyszer megvalósul a Vízügyi Múzeum, abban Barabás Miklósnak sok vízügyi vonatkozású képét lehetne kiállításra összegyűjteni. I Barabás festette meg a Lánchíd építésének különböző szakaszait és a híd alapkőletételét. Ahogy önéletrajzából megtudjuk 1842. augusztus 24-én délután hat órakor felvett színes vázlat után festette, de csak 1864-ben fejezte be. „A gerendázat árnytörései a legpontosabb csillagászati és távlati szabályok nyomán számítvák" Sok híd és hajó képe is maradt. A nagy magyar vízimérnökök képeiről nem is szólva. Művei felsorolásában ott van „Vásárhelyi Ingenieur", „Beszédes József", de „Tirny Klark a'láncz híd fő építő mestere" is. Barabás, a festő önéletrajzában az árvíz leírásában sem maradt el korának szépírói és emlékiratírói mögött. Műszaktörténeti vonatkozásban olyan adatokat közöl, melyekről máshol, még a részletes Szilasy János féle naplóban sincs szó. Ezért érdemli meg, hogy a magyar műszaki irodalom is tudomást szerezzen róla. (Barabás Miklós önéletrajza két példányban volt meg. Egyik a család, másik a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában. Az Erdélyi Szépmíves céh adta ki 1944-ben Kolozsváron. „Márkosfalvi llarabús Miklós önéletrajza, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Biró Béla." Szilasy János pesti egyetemi tanár „Naplója a 1838-iki vízáradatnak" ismerteti még bőven az árvizet. Ez tartalmazza a „Végejelentés az 1838. áradás segedelem munkálkodásáról 1839. májusa 1." című elszámolást is. A mű kéziratban megtalálható az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában.)