Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

2. füzet - VI. Megemlékezések

292 Németh Endre tatta őket, és eltűnnek az erózió okozta sebek, mert a kultúrmérnök gyógyító keze behegesztette azokat. Ember s állat nem szomjazik többé, mert megjött az üdítő friss ivóvíz. Ez a kép lebegett az ifjú Trümmer Árpád szeme előtt is, amikor a vízügyi szolgálatba lépett és életét a nagy célnak szentelte, hogy az Alföld Kánaánná váljék és abban a magyar nép boldog életet találjon. Budapesten született 1884-ben és a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1905-ben. Utána nyomban belépett a vízügyi szolgálatba, és a Rohringer Sándor által vezetett besztercebányai kultúrmérnöki hivatal tagja lett. Főleg kis vízfolyások rendezésével foglalkozik. Már ekkor megnyilvánult nagyvonalú vízimérnöki képessége, amennyiben a Felső-Vág lépcsőzésére és ezzel kapcsolatos vízerő hasznosításra tesz javaslatot. 1913-ban Rohringer Sándor magával viszi Kassára. Itt a munkaköre már szélesebb skálájú és a vízmesteri iskolában már oktatói tevékenységet is folytat. 1918-ban Miskolcon találjuk, a Czverdely Andor vezetése alatt működő kultúrmérnöki hivatalban, amelynek később főnöke lett. Itt ismerkedett meg behatóbban az öntözés problémáival. Ez döntő jelentőségű volt további életére, mert ettől kezdve az öntözés lelkes híve, sőt apostola lett és irodalmi működése is az öntözés jegyében indult meg. 19433-ig vezette a miskolci kultúrmérnöki hivatalt, egyideig a hódmezővásárhelyi hivatalt is, majd ezt követőleg a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi főosztályára rendelik be kerületi felügyelői minőségben. — Ekkor már hivatalos munkakörében is egyre nagyobb súllyal jelentkeznek az öntözés problémái és a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként — amely bizottság mezőgazdából, talajtani szakértőből és vízimérnökből állott — helyszíni szemléken ismerkedett meg az öntözés lehetőségeivel. Különösen a Hódmezővásárhely környéki kisparasztok öntözővízért folytatott küzdelmei keltettek benne nagy rokonszenvet és ezeken segítendő vázolta fel a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervezését és dolgoztatta azt ki a hódmezővásárhelyi kultúrmérnöki hivatallal. Az öntözés terén kifejtett élénk irodalmi tevékenysége alapján ment a köztudatba az Alföld öntözésének szükségessége és a közvélemény sürgetésére létesült a Földművelésügyi Minisztérium V. B. (vízügyi műszaki csoport) kebelében az Alföld vízellátásának tervező különítménye, amelynek munkájában Trümmer Árpádnak vezető szerepe volt. Ez a különítmény készítette el az öntözési kerettervet, amelynek eredményeképpen az öntözések ügye végre gazdát kapott, mert az 1937- évi XX. tc. elrendelte az Országos Öntözési Hivatal felállítását. A Sajó Elemér és Trümmer Árpád által elképzelt nagy terv tehát, az öntözések országos szinten való megszervezése és megvalósítása elindult útjára. Trümmer Árpád azonban ennek a hivatalnak a munkájában közvetlenül nem vehetett részt, mert a vízügyek legfőbb vezetésére való hivatottsága folytán az Országos Vízügyi Igazgatóság vezetésével bízták meg. Ebben a minőségben működött 1937-től 1943-ig, nyugalombavonultáig. A felszabadulás után ismét szolgálatba lépett. A vízügyek egységes állami kezelésbe vételénél szakértői és tanácsadói szerepet töltött be. 1948-ban az Országos Vízügyi Hivatal szolgálatába került és 1949—53 között a Földművelésügyi Minisztériumban az ötéves öntözési program kidolgozásában végzett irányító munkát. 1953-tól 1955-ig, másodszori nyugdíjazásáig, a Vízügyi Tervező Irodánál dolgozott.