Vízügyi Közlemények, 1960 (42. évfolyam)
1. füzet - V. Puskás Tamás-Szesztay Károly-Zsuffa István: A Duna-csatornázás néhány hidrológiai kérdése
A DUNA-CSATORNAZÄS NÉHÁNY HIDROLÓGIAI KÉRDÉSE PUSKÁS TAMÁS SZESZTAY KÁROLY ZSUFFA ISTVÁN a műszaki tudományok kandidátusa Összefoglalás A Duna Budapest és Regensburg közötti szakaszán megépült, ill. tervezett duzzasztóművek bögéiben kisvizek idején összesen mintegy 1 milliárd m 3 víz tározódik (1. ábra és I. táblázat). A bögék feltöltése és kiürítése átmenetileg jelentékenyen befolyásolhatja a folyam vízjárását. A tározódolt víz leeresztése például a magyarországi szakaszon kedvezőtlen esetben mintegy 30—50 cm-rel emelheti az árhullámok tetőzésének magasságát (3. ábra). A duzzasztóművek kezeléséhez és a vízerőtelep üzemének irányításához szükség van a vízjárás előrejelzésére. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben a közelmúlt évek során készült segédletekkel a jelentékeny árhullámok tetőzési magasságát 6—10 napig terjedő legnagyobb időelőnnyel lehet előrejelezni ( II. táblázat). A folyamatos, naponkénti előrejelzésre készített segédletek a magyarországi szakasz felső részére 1 és 2 napos, az alsó részére 1—4 napos előrejelzést tesznek lehetővé [9]. A jégviszonyokra és a nyári lefolyásra vonatkozó hosszabbidejű előrejelzések segédleteinek összeállítása még a jövő feladata. A duzzasztóművek tervezésével és üzemük irányításával kapcsolatosan számos hidrológiai vonatkozású feladatot kell megoldani. Ilyenek: A duzzasztás megszüntetésére mértékadó vízhozamok megválasztása, a táblák nyitási sebességének a természetes vízjárással való összehangolása, a gyors nyitásból származó árhullámok, slb. Ezeket a kérdéseket néhány példa kapcsán tekinti át e tanulmány. * * * A Duna csatornázásának, vagyis egymáshoz kapcsolódó duzzasztóművek megépítésének elsődleges célja a vízerőhaszncsítás. Kedvező a duzzasztás a kis vízmélységű vagy nagy sebességű folyamszakaszok hajózási viszonyai szempontjából is. Hazai vonatkozásban ezeken túlmenően a dunamenti öntözések, és általában a felszíni vízkivételek számára előnyös még a kisvízszín megemelése. A duzza^stás, mint a folyók életébe történő minden beavatkozás, kedvezőtlen hatásokkal is járhat. Ilyen lehet mindenekelőtt a folycmenti talajvizek szintjének emelkedése, és — lia a duzzasztási szint meghaladja a partok magasságát — a felszínen összegyülekező belvizek és fakadó vizek mennyiségének növekedése. Az így keletkezhető károk megelőzése, ill. elhárítása különösen a kavicsos rétegekbe ágyazódott szakaszon jelenthet nagy tehertételt. Fokozott gondot jelent és elővigyázatosságot kíván a duzzasztóművek kezelése a jégleeresztés
