Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - III. Hock Károly: A magyar víziutak

A magyar víziutak 41!) való átvezetésére csak akkor kerülhet sor, lia a tiszai lehetőségeket már kihasználták, amihez többek között a Tisza csatornázása is szükséges. A tiszai lehetőségek teljes kihasználása után sem kerülhet mindjárt sor az átvezetésre, hanem először a Dunából öntözhető területek (legalább 400 ezer hold, de valószínűleg sokkal több) berendezését kell megvalósítani. Ennek öntözési és kapcsolódó mezőgazdasági beruházási költsége legalább három-négymilliárd forint és így megvalósítása hosszú ideig eltart. Hajózási szempontból viszont a Duna-—Tisza-csatornának készen kell lenni arra az időpontra, amikor a Tisza csatornázása befejeződik. A Duna—Tisza-csatorna hajózási szempontból való szükségességét régebben sem nagyon vitatták. Inkább csak a csatorna gazdaságossága, megvalósításának módja és időpontja adtak vitára okot. Az utolsó tíz év fejlődésének eredményeképpen a csatorna gazdaságossága döntően megjavult, mert a szükséges beruházások egyáltalán nem, vagy csak részben jelentenek külön terhet a népgazdaság számára. Ezenkívül időközben elkészült a Körös csatornázása, elkészült a Keleti Főcsatorna, elkerülhetetlen a Tisza csatornázásának befejezése és biztosan várható a Duna hajózási viszonyainak megjavítása. Mindezek alapján a Duna—Tisza-csatorna megépítése még sohasem volt olyan időszerű, mint most. Egyéb víziutak A Sajó csatornázása — amelyet ugyancsak megkezdtek — fontos része a magyar víziúthálózat fejlesztésének. Ez az aránylag rövid víziút nemcsak a Sajóvölgy szenét juttatná a víziúthálózatba, hanem még követ, kavicsot és sok egyéb árut is. Az eddigi tervek szerint a csatornázás Miskolcig gazdaságos. Itt is sürgős szükség volna a terveknek és a gazdasági számításoknak a mai viszonyok alapján való feldolgozására és a mai költségek megállapítására. Véleményem szerint a Miskolcig tartó csatornázás költsége fél milliárd Ft alatt van. A siófoki zsilip megépítésével megkezdték a Sió csatornéizását is. Ennek célja egyrészt a Balatonnak az országos víziúthálózatba való bekapcsolása, másrészt pedig a Dunántúl belsejének vízi úton való megközelítése. A csatornázás terve még tervezési feladati szinten sem készült el és egyáltalán nem készült semmiféle gazdasági számítás. Mégis úgy látszik hogy ennek a víziútnak megvalósítása kevésbé időszerű, mint az eddig felsoroltaké. Ugyancsak a Dunántúl belsejének vízi megközelítése és vízgazdálkodási szempontok vetették fel a Mura—Balaton-csatorna gondolatát. Egyelőre ennek megvalósítása sem időszerű. A Keleti Főcsatorna még nagyobb mértékű hajózási hasznosítása a célja a Keleti Főcsatorna — Kék Kálló — Körös hajóútnak. A terv nyilván ésszerű, de nem készült semmi olyan gazdasági számítás, amiből ennek a víziútnak várható forgalma látható lenne. Ennek a tervnek megvalósítása is csak később — a ,Duna— Tisza-csatorna megépítése, valamint a Tisza és a Sajó csatornázásának befejezése után — jöhet szóba. Folyóink közül a Dunán kívül a Dráva az, amelyen a teljesen megrakott ezertonnás uszályokkal való rendszeres hajózás pusztán folyamszabályozási eszközökkel megvalósítható. Ezt a fejlesztést eddig nemzetközi nehézségek akadályozták. Az utolsó tíz év fejlődése alapján tehát Magyarországon is nagymértékben megnőtt a szállításra kerülő áruk mennyisége. Ennek következtében a vasúti és a