Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

'30(5 Tőry Kálmán az ábrákon feltünteti a jég megjelenésének, eltűnésének, és pentádonkénti előfordulásának valószínűségét, majd pedig a jég megállásának, elindulásának és a jégállás pentádonkénti előfordulásának valószínűségét is százalékokban kifejezve. Végül a célból, hogy mindezeket az adatokat a Duna Dévény és Szulina közti egész szakaszára vonatkozóan át lehessen tekinteni, olyan ábrát szerkesztett, amely folyamszakaszonként tünteti fel, hogy valamely tél folyamán mekkora a valószínűsége a jég megjelenésének, ill. a folyam befagyásának (3. ábra). Látható ebből az ábrából, hogy a Duna magyar szakaszán a jég megjelenés kb. azonos 3. ábra. A jégelőfordulás és a befagyás valószínűsége a Duna egyes szakaszain Abb. 3. Die Häufigkeit des Eisvorkommens und des Zufrierens an den einzelnen Abschnitten der Donin valószínűsége mellett a befagyás valószínűsége lényegesen nagyobb a budapest — mohácsi, mint a gönyü—budapesti szakaszon. Annak a valószínűsége, hogy egyáltalán legyen jég a Dunán, a legnagyobb (96,4%) a Gönyű és Budapest közötti szakaszon. A beállás valószínűsége a Budapest és Mohács közötti szakaszon 66,8% és ennél csak a torkolati szakaszon nagyobb : 77,5%. Táblázatosan, ugyancsak százalékban kifejezve, azt is kimutatta Horváth Sándor, hogy az álló jeges napok száma hány százaléka az összes jeges napok számának. Ezt a már Lászlóffy által [8] bevezetett jellemzőt „jégmegállási együtthatónak" nevezi, s ennek legnagyobb értéke a torkolati szakaszra esik 79,2%-kal, a Közép-Dunára vonatkozó legnagyobb értéke viszont a Mohács és Dráva-torok között jelentkezik, 65,5%-kal. A jégtől mentes napok száma egyben megadja a hajózási idény tartamát a folyam egyes szakaszain. Ez a Duna középső és alsó szakaszán 316 és 333 nap között változik, középértékben 323 nap. A legrövidebb hajózási időtartam a