Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - VIII. Kresser Werner: Az 1954. júliusi árvíz az osztrák Dunán
94 Kresser Werr tèr nél nagyobb árhullámot okozott 9000 m 3/s-ot meghaladó tetőzéssel. Az árhullám a lefelé csatlakozó osztrák Duna-szakaszon egész az Enns torkolatáig mindenütt meghaladta az 1899. évi, eddig mindig mértékadónak tekintett vízállásokat. Az I. táblázatból, amely a Duna és legfofttosabb mellékfolyói 1954 júliusi és 1899 szeptemberi árhullámának alakulását jellemzi 17 mérceállomás vízállásadataival, első pillanatra kitűnik, hogy a tetőző magasságok csupán az alsóausztriai Dunaszakaszon maradtak alatta az 55 év előttieknek, a Traun és az Enns viszonylag kisebb vízhozama miatt. Passau és Aschach között a Duna mélyen bevágott völgyben folyik és így az árvíz nem terülhetett szét. A partmenti községek mélyebb fekvésű részeit azonban elöntötte a víz és óriási károkat okozott. A jochensteini dunai erőmű hatalmas munkahelyén azonban sikerült a gépeket és munkaeszközöket idejekorán biztonságba helyezni és ezzel jelentékeny károkat elhárítani. Igen nagy volt a kár és pusztulás az eferdingi öblözetben, Linz fölött, ahol háromszor akkora terület került víz alá, mint a Traunsee 2 és ezzel hatalmas tározótér keletkezett. A tározótérnek Linz városa látta hasznát, amelyet az árhullám csúcsa július 11-én ért el, ellapulása ellenére az 1899. évit még mindig 55 cm-rel meghaladó magassággal. A magasságkülönbség egy része azonban a mederszelvényben bekövetkezett változásoknak, újabb töltésezéseknek, valamint a hullámtér vétkes beépítésének tulajdonítható. A legnagyobb vízhozam 8900 m 3/s lehetett, míg 1899-ben 8500 m 3/s volt. Mivel a vízrajzi szolgálat új távjezőberendezése segítségével néhány centiméter pontossággal előrejelezte a várható tetőző vízállásokat, számos érdekelt személyt és vállalatot idejében figyelmeztethettek a veszélyre és így értékes javakat sikerült biztonságba helyezni. A Linz térségében levő három töltést, amelyek a télikikötőhöz csatlakozó városrészeket és a kereskedelmi kikötőt védik, a szövetségi vízügyi szolgálat sikeresen megvédelmezte. A város mérnöki hivatalával és a tűzoltósággal karöltve kereken 30 000 homokzsák felhasználásával számtalan csurgást fogott el és buzgárt tett ártalmatlanná. Csupán a „déli" védtöltésen támadt szakadás, amelyet azonban nem is zártak el, mert nem jelentett közvetlen veszélyt az ártérre. Súlyos kárt szenvedtek természetesen Heilhamerau teljesen felelőtlenül létesített hullámtéri épületei, itt 30 házat teljesen tönkretett, illetve elsodort az ár. Az eferdingi medencében és Linz körül, de az egész osztrák Duna-szakasz mentén is sok volt a felszíni vagy talajvizek okozta, beázásból származó épületkár. Az 1 —8. kép fogalmat ad az ausztriai kiöntések méreteiről és néhány jellegzetes részletet mutat be. A Traun és Enns tetőző hozama a vízgyűjtőjükre hullott csapadék kisebb mennyisége és a hótakaró tározó hatása következtében, amely már 800 m fölötti magasságban érvényesült, alig haladta meg a közepes árvízhozamot : 1100, illetve 1600 m 3/s-os hozamuk 2—3 nappal megelőzte a Duna főhullámát. Csupán a Traun néhány mellékfolyója, az Ager, Vöckla, továbbá az Alm és Krems vízgyűjtőjében volt nagyobb eső és ezért itt jelentős károk keletkeztek. Míg 1899 szeptemberében Mauthausen alatt a Traunnak és Ennsnek az ideinél kétszerte nagyobb árhulláma okozta a Duna árvizét és 2 nappal az Inn-hullám leérkezése előtt csaknem ugyanolyan magasra duzzasztotta a folyót, mint most 2 A tó felszíne 25,7 km 2, vagyis kereken 4500 kat. hold. (A fordító megjegyzése.)
