Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VIII. Kresser Werner: Az 1954. júliusi árvíz az osztrák Dunán

Az árvíz az osztrák Dunán 91 megelőző tartós esőzés következtében teljesen kimerült és a július 7-i és 8-i felhőszakadás víztömege csaknem teljes egészében lefolyt. A nagy fajlagos vízterhelés következtében minden ér pusztító vadpatakká változott, és mindenfelé károk keletkeztek. A tartósan alacsony hőmérséklet miatt azonban a felső szakaszról továbbra sem érkeztek veszélyes vízhozamok, amiért Gollíng és Salzburg között nem került sor olyan kiürítési intézkedésekre, mint 1899-ben és 1920-ban. Salzburgon alul azonban a helyzet mind súlyosabbá vált és a Saalach torkolata körül már nagy területeket öntött el az ár. A Saalach a Salzachnak különösen veszélyes árvizeket hozó mellékfolyója. Vízgyűjtőjén az említett két napon 250 mm-t is elérő csapadék hullott és ennek következtében szinte ugrásszerűen megnövelte a Salzach árhullámát. Míg az árvíz Salzburgnál csak fél méterrel volt magasabb,mint a július 2-i első hullám és a július 8-i 545 cm-es vízállással csak 250 cm-re közelítette meg az 1899. évi tetőző magasságot, a torkolat közelében már csaknem 2 m-rel magasabbra hágott a víz, mint az első hullám alkalmával. Mindazonáltal itt sem érte el sehol az 1899., vagy az 1920. évi tetőzés szintjét. Ettenaunà 1 mégis elszakította három helyen a töltést a Salzach, károk keletkeztek és helyi kiürítések váltak szükségessé. A kereken 7000 km

2 vízgyűjtőterületű Salzach tetőző vízhozama a torkolatánál július 9-én 2500 m

3/s lehetett. A bajorországi eseményekre és különösen az Inn Braunau fölötti, az osztrák határig terjedő szakaszának árvizére nem térünk ki. Róluk külön beszámoló készült. Az Inn alsó szakaszára, a bajor—osztrák határszakaszra július 10-én érkezett le a Salzach vizével bővült árhullám. Schärdingben a tetőzés, annak ellenére, hogy a csapadék gócpontja éppen az Inn vízgyűjtőjében volt, 26 cm-rel alatta maradt az 1899 szeptemberi tetőzésnek. Igya legnagyobb vízhozam kb. 500m

3/s-mal volt kisebb, mint 55 évve'l előbb. Ennek a szerencsés körülménynek, mint a Salzach viszonylag alacsony árhulláma következményének, ugyancsak része volt abban, hogy Passau térségében és az alatta fekvő Duna-szakaszon az árvíz nem öltött még nagyobb méreteket. A bajor Duna 4500 m

3/s vízhozama ugyanis az 1899. évinek háromszorosa volt, amiért az Inn árhulláma sokkal magasabb dunai vízállással találkozott össze, mint akkor. Az Inn alsó szakaszán a töltések általában jól bírták az árvizet, aminthogy az Inn folyón levő erőművek is kitűnően kiállták a próbát. Ezzel szemben az Inn ausztriai mellékvizei, a Mattig, Mühlheimer Ache és Antiesen viszont kiöntötték és csupán az ausztriai szabályozási művekben mintegy 40 millió schilling kárt okoztak. A bajor Duna hatása a Passau alatti árhullámra kettős volt. Egyrészt már • említett nagy vízhozamával lényegesen megnövelte az Innről érkező árvizet, másrészt erősen elnyújtotta az árhullámot. A bajor Duna vízállásgörbéjét ezeken a döntő napokon az Isar hatására előállott tartós, elhúzódó tetőzés jellemzi, Vilshofennél július 12-én683 cm-es legmagasabb vízállással. A bajor Duna árhulláma — mint általában — két nappal követte az Inn árhullámát és az Inn erősen apadó vizével találkozott Passauban. Az Inn árhulláma, mely az osztrák Duna-szakasz vízviszonyainak alakulását megszabja, július 10-én érte el Passau városát és a bajor Dunának az 1899. évi vízállásnál kb. 1 m-rel magasabb vizére szaladt rá. Az összetalálkozás nemcsak ellensúlyozta az Inn kisebb vízhozamát, hanem Passau alatt az 1899 szeptemberi-