Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Holló István: Árvízi tapasztalatok a városi víz- és csatornaművekkel kapcsolatban

ÁRVÍZI TAPASZTALATOK A VÁROSI VÍZ-ÉS CSATORNAMÜVEKKEL KAPCSOLATBAN Feldolgozta : HOLLÓ ISTVÁN 628.1+628.2 : 627.51 A Duna 1951 júliusi árvize a vízellátás szempontjából nehéz helyzetet teremtett a dunamenti városokban, mert rendszerint ebben a hónapban a legnagyobb a kánikulai vízfogyasztás és ugyanakkor az árvíz veszélyeztette a víztermelő kutak üzemét. Csak nagy erőfeszítések és rendkívüli intézkedések sorozata árán lehetett a nagyjából folyamatosnak mondható vízszolgáltatást biztosítani. A Duna partján telepített kutak vízadóképessége éppen a magas vízállás miatt minden mennyiségi igényt kielégített ugyan, de nehézségekbe ütközött a kitermelt víznek a fogyasztók csapjáig juttatása. A csatornázás helyzete kedvezőbben alakult, mert a vízállás sehol sem érte el a legnagyobb jeges árvízszintet és ezért a csatornázási művek jobban fel tudtak készülni a kitorkollások lezárására és az átemelő szivattyúk üzembehelyezésére. Kedvező volt az is, hogy az árvíz ideje alatt a csapadék jelentéktelen volt, amiért a helyi esővízlevezető csatornákat nem terhelték olyan nagy vízmennyiségek, mint tavaszi vagy őszi, nagyobb csapadékkal párosult árvíz esetén. Ennek megfelelően általában csak a házi (száraz-időszaki) szennyvizek átemeléséről kellett gondoskodni. A víz- és csatornamüvek üzemeltetésének legnagyobb akadálya az áramhiány, az áramkiesés. A legtöbb telep tartalék energiaforrása nem elegendő a zavartalan üzem fenntartására. Ürömmel állapítható meg, hogy az árvíz ideje alatt a villamosenergia mindenütt kielégítő mennyiségben állott rendelkezésre, és a víz- és csatornaművek — néhány szórványos esetet leszámítva — áramhiány miatt nem kényszerültek szivattyúik és egyéb gépi berendezéseik működését szüneteltetni. Az árvíz a Duna folyási irányát követve Győr, Komárom, Dorog, Esztergom, Dömös — Dobogókő, Vác, Szentendre, Budapest és Sztálinváros vízműveit, illetve víz- és csatornaműveit érintette közvetlenül. A Duna mentén számfcs ipartelepen — Szőny, Almásfüzitő, Lábatlani-Eternitgyár, Nyergesújfalui Viscosa gyár, Dorogi Szénfeldolgozó Művek, Csepeli RM Művek stb. — is vannak nagyobb teljesítményű ipari vízművek. Ezeknek az árvíz elleni védekezését is bizonyára érdekes és tanulságos volna ismertetni, de ez már túlságosan messzire vezetne. Tanulmányunk csak az árvíz által legjobban veszélyeztetett városi vízművekkel foglalkozik.