Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása

A mértékadó árvízszint 127 képződés, hogy a talajtörés valahol bekövetkezik. Igazolja ezt, hogy az akkori töltésméretekhez viszonyítva hasonló magasságú 1899. évi árvíznél is majdnem egyszerre támadt mindkét oldalon teljesen hasonló körülmények között lejátszódó talajtörés, mint most. Viszont az 1920., 1923., 1940., 1944. és 1948. évi árvizek alkalmával — bár ugyancsak magas és részben elég tartós vizek voltak, de a mostani vízmagasságot mégsem érték el — egyik oldalon sem váltak a buzgárok veszélyes mértékűekké. A mostani árvíznél ellenben a baloldalon is olyan erős buzgárosodást észleltek, hogy a talajtörést csak nehezen lehetett megakadályozni, illetve a helyzet a talajtörés bekövetkezéséhez közel állt. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a töltésszakadás veszélyét csak akkor tekinthetjük elhárítottnak, ha a töltések talpszélességét jelentősen megnöveljük, vagy más módon csökkentjük a buzgárképzödés veszélyét. A talpszélesség növelése természetesen a töltések magasításával kapcsolatban is megoldható. Az árvíz nagy magasságának és pusztító hatásának az okai elsősorban a meteorológiai jelentésekben keresendők. Ezeket az előző tanulmányok részletesen ismertetik. Itt csak az árvíz lefolyási viszonyaival foglalkozunk és azt vizsgáljuk, miért emelkedett az árvíz szintje helyenként az eddig észlelt legmagasabb vízállás fölé, illetőleg annak közelébe és milyen következtetéseket kell ebből levonni. Evégből összehasonlítjuk az 1954 júliusi árvizet az eddig előfordult egyéb legnagyobb árvizekkel. A 2. ábrán és a II. mellékleten szemléletesen egymás mellé állítottuk az 1954 júliusi árvíz és a megelőzőleg mértékadónak tartott 1899 szeptemberi árvíz néhány vízállásképét és levonulási idejét. Ha ezeket az ábrákat szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, hogy a mostani árvíz Passaurtál és Linznél jóval magasabbra emelkedett, mint az 1899. évi. Ez annak a következménye, hogy most a Bajor Duna árvize összetalálkozott az Inn árhullámával. Igaz, hogy az előbbinek a tetőzése két nap késéssel érkezett Passauhoz, de ott az árhullámot tartósabbá tette, az apadás ütemét pedig lassította. így a Linz fölötti Duna-szakaszon a két árvíz közül a mostani volt a nagyobb. Krems és Bécs körül azonban ez a különbség fokozatosan eltűnt és a két vízállásgörbe nemcsak magasságra, hanem kiterjedésre, tartósságra nézve is majdnem egyforma lett. Ennek okát azonnal megtaláljuk, ha a mellékfolyók tetőző árvízhozamának alakulását vesszük szemügyre : II. AZ ÁRVÍZ VÁRHATÓ MAGASSÁGA 1. Az 1954. évi árvíz rendkívüli magasságának okai Tetőző vízhozam, m

3/s Folyó Vízmérce 1899. szeptember I 1954. július Duna Inn Hbfkirchen , . Schärding . . . Engelhartszell 1 430 6 400 8 850 8 500 1 900 3 200 9 400 10 500 4 540 5 900 9 090 8 750 1 100 1 600 10 000 9 620 Duna Duna Traun Enns Duna Duna Linz Wels Steyr Mauthausen Bécs