Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
602 Horváth Sándor A drávatoroki dunakanyari már 1894—1895-ben átvágták, Almás község alatt pedig partbiztosítást építettek. A Dráva- és Tiszatorkolat között a középvízszabályozási munkálatok keretében leginkább az erősen támadott homorú partok egy részét biztosították, a mohovói kanyarulatot átvágták és a mellékágak egy részét elzárták. A medret Ilok és Bácskapalánka között kétoldali párhuzamos müvekkel összeszorították és egyes túlszélesedett helyeken sarkantyúszerű keresztgátakat építettek. A Tisza torkolata felett a balparton csaknem 10 km hosszú partbiztosítást és párhuzamművet létesítettek. Végeredményben ennek a szakasznak szabályozását már az egyoldali művek jellemzik. A Tisza torkolatától lefelé az 1210—1202fkm-ek között a balparton megépült, a mintegy 8 km hosszú zentai párhuzammű és az 1204,5 fkm-nél a baloldali mellékágelzárás. Zimonynál, a Száva torkolata felett a jobbparton, Pancsovánál pedig a Temes torkolata alatt a balparton építettek partbiztosításokat, az 1152 fkm-nél pedig elzárták a baloldali mellékágat. A Pancsova—Ómoldova közötti szakaszon rendszeres szabályozást nem hajtottak végre. Rá kell mutatni általánosságban arra, hogy a Közép-Duna Drávatorok alatti szakaszán a jéglevonulási és hajózási viszonyok a szabályozás megindítása előtt is kedvezőbbek voltak, mint a felette levő szakaszon. Ez a körülmény és a rendelkezésre bocsátott hitelek korlátozott volta volt az oka annak, hogy a Drávatorok alatti dunaszakaszon az első világháborút megelőzően csak a legégetőbb munkálatokat végezték el. A Duna Nógrádverőce—Baja közötti szakaszán az 1871—1910. években kereken 1,3 millió /л 3 terméskövet építettek be és 17,3 millió m 3 kotrást végeztek. A munkálatok költsége kereken 52,5 millió a.koronára rúgott. A jelenlegi déli országhatár és Ómoldova közötti szabályozási művek értékét a ,,Die Donau, ihre wirtschaftliche und kulturelle Mission in Mittel- und Osteuropa" (Wien, 1932) című kiadványban, a jugoszláv dunaszakaszon végrehajtott műszaki munkálatokat ismertető jugoszláv szerző 400 millió dinárra teszi, megjegyezve, hogy ebből az összegből 27 millió dinár az 1919 után végrehajtott munkálatokra esik. Tehát jugoszláv megállapítás szerint is Magyarország a déli országhatár és Ómoldova közötti szakasz szabályozására mintegy 363 millió (1932. évi értékű) dinárnak megfelelő összeget költött. A középvízszabályozás mutatott fel eredményeket, azonban a szakasz jelenlegi állapotában sem elégíti ki a hajózás kívánságait. Kívánnivalók merülnek fel a jég kártételnélküli levezetése tekintetében is. 3. A kisvízszabályozás A Közép-Dunán összefüggő kisvízszabályozást még nem hajtottak végre. Amint már említettük, Garamkövesdnél, Vác és Budapest között megkezdődött a változó szelvényekkel való szabályozás. Ez a rendszer a közép- és kisvízszabályozási rendszerek egyesítéséből származik, és főleg azokon a szakaszokon alkalmazható eredményesen és gazdaságosan, ahol még semmiféle szabályozást nem hajtottak végre. Ugyancsak megkezdődtek a kiegészítő szabályozási munkálatok a Budapest alatti szakaszon Ercsinél, valamint a bogyiszlói átmetszés körül. Ezek közül a munkálatok közül a garamkövesdi gázlórendezés félbeszakadt, a Vác—Budapest közötti szakasz szabályozása — bár kis erővel •— de jelenleg is folytatódik. Az Ercsi körüli kísérleti szakaszon az 1940-es években létesített művek hatásának tanulmányozása folyik. A bogyiszlói átvágás kiegészítő szabályozásának első szakasza megtörtént.
