Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra

A DUNAI HAJÓÚT ÉS MAGYARORSZÁG írta : HORVÁTH SÁNDOR (351.813:627.4 (439.1) (282.243.7) A Duna, hosszát tekintve, a Volga után Európa második, és a Föld huszadik folyója. A Schwarzwald keleti lejtőjén két patakocska ered, a Brege és a Brigach, amelyek Donaueschingen városkánál egyesülnek. Innen a két patak vize ősidők óta ,,Dunának" nevezve folytatja útját kelet felé a Fekete-tengerig. Vízgyűjtőterületét, amelynek kiterjedése 817 000 km-, a Keleti Alpok és a Kárpátok gyűrődéses lánca három részre osztja. A hatalmas hegyvonulatnak a Magas Tauernből kiinduló, az Alacsony Tauern—

Rax—Semmering- Lajta hegységekben folytatódó és a Kis Kárpátokon át a Nyugati Beszkidekhez csatlakozó szakaszát a Duna Dévénynél törte át. A Donaueschingentől Dévényig tartó szakaszt FelsöDunának nevezzük. A Kárpátok hegyvonulatával félköralakban körülzárt terület a Közép-Duna medencéje. A Déli Kárpátoknak a Balkán-hegységhez csatlakozó hegyvonulatát a Báziás Turnu-Severin közötti zuhatagoknál töri át a Duna. A Vaskapu és a torkolat közötti szakaszt Alsó-Dunának szokták nevezni. A Duna három részre tagozódása a hossz-szelvényen is jól megfigyelhető (lásd az 1. ábrán). A Duna hossza Donaueschingentől a torkolatig, Sulináig, a tengelyvonalban mérve 2857 km. A folyam tulajdonképpen Ilimtől (2588 fkm) hajózható. Összes esése a Brigach forrásától a torkolatig 1125 m, a Brege és Brigach összefolyásától ped'g 078 m. Az esés eloszlását a vázlatos hossz-szelvény mutatja, számszerű értékeit pedig az 1. táblázat tartalmazza. Amíg a Volga valóban nemzeti folyó s vízgyűjtőterülete teljesen a Szovjetunió határain belül fekszik, addig a Duna igazi nemzetközi folyam. Partjait nyolc, a gazdasági fejlődés különböző fokán levő nemzet lakja. Partjainak az egyes államok közötti megoszlását a II. táblázat tünteti fel. A DUNAI HAJÓZÁS A Dunán a hajózás már a történelmi ókorban megkezdődött. Az árucsereforgalom fejlődésével természetes közlekedési útként kínálkozott a hatalmas folyam. A partjain lakó népek hamarosan felismerték a víziút előnyeit a szárazföldi hozzátehetjük akkor még kezdetleges - utakkal szemben, áruik egy részét kisebb-nagyobb bárkákban a Dunán kezdték szállítani. Természetesen ebben az időben a Duna, mint hajóút szintén kezdetleges volt, és a hajósoknak sok veszéllyel kellett megküzdeniök, amíg távoJi céljukat elérték. A hajózás azonban a kockázatok és veszélyek ellenére, olcsósága miatt, fejlődésnek indult. Nagy visszaesést okozott ugyan benne a török hódoltság, de a törökök visszavonulása után a fejlődés rohamosabbá vált. 34 Vízügyi Közlemények — 4-7