Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szelvények
A FAJLAGOS LEFOLYÁS SOKÉVI ÁTLAGA MAGYARORSZÁGON ÉS A HIDROLÓGIAI HOSSZ-SZELVÉNYEK írta : dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR ETO. 551.48 (439.1) A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet egyik legfontosabb feladata, és egyben a tervszerű vízgazdálkodás kulcsa, az ország hasznosítható vízkészletének meghatározása. Ennek a vízkészletnek legjelentékenyebb része a felszíni vizek medrében található percről-percre változó vízmennyiség. A felszíni vizek vízkészletének meghatározása olyan vízmérceszelvények esetében, amelyekben hosszabb ideje észlelik a vízállás ingadozásait és elegendő számú vízhozammérést is végeztek, statisztikai feladat [1J 1. Olyankor azonban, amikor valamely vízfolyásról, vagy a kérdéses szelvényről nincs elég mérési adatunk, a hidrológiai hasonlóság elvére támaszkodó komplex hidrológiai kutatás eszközeihez kell folyamodnunk. Kiinduló pontul a kérdéses szelvény sokévi középvlzhozama szolgál, amelyet természeti-földrajzi alapon, a vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékának és párolgási veszteségének különbségeként határozhatunk meg [2]. A magyarországi vízfolyások vízgyűjtőterülete messze határainkon túl terjed. De mivel a Duna vízkészletéről közvetlenül, a vízhozamstatisztika alapján tájékozódhatunk, a Duna vízgyűjtőterületének Rajka fölötti részét figyelmen kívül hagyhatjuk. Összehasonlítás céljából viszont kiterjesztettük vizsgálatainkat a Dráva és a Tisza déli országhatárainkon túleső, a Dunába ömlésükig terjedő részeire. Ennek a területnek mindenek előtt részletes évi és havi csapadékeloszlási térképét készíttettük el az Ю01 —40. évi észlelési anyag felhasználásával. A munkát dr. Hajósy Ferenc végezte, Magyarországra vonatkozó csapadéktérképeinek kiegészítésével [3], a szomszédos országok hivatalos kiadványaiban közölt, ill. közvetlenül rendelkezésünkre bocsátott adatokra támaszkodva. A párolgás évi átlagos mennyiségének meghatározására azokat a tapasztalati összefüggéseket használhatjuk fel, amelyeket különböző vízgyűjtőterületeken végzett mérések alapján a vízháztartási egyenlet figyelembevételével állítottak fel. A legismertebb ilyen összefüggések Keller H.-tói származnak (1906), amelyek szerint Középeurópa területén (a csapadék évi összegét Я-val, a párolgásét P-vel, az évi lefolyási magasságot L-lel jelölve) : 1 A szögletes zárójelben közölt számok az irodalomra utalnak. 10*
