Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - III. Ihrig Dénes: A tiszai árvédelem fejlesztése

238 Ihrig Dénes ^ a Tiszavölgyét, az országhatár felett elöntötte a jobbparti, majd a balparti töltés elszakítása után a balparti árterületet, és elérve a magyar határt, előbb a Batár töltésén, n?ajd a jobbparti Tisza-töltésen átbukva, mindkét parton beömlött a mentesített árterületre. Tiszabecsnél 38 cm-rel múlta felül az eddig észlelt legmagasabb vízállást, ha pedig gátszakadások nem lettek volna, Kalória István számításai szerint 115 cm-rel magasabb vízállással folyt volna le. Az 1947. évi árvíz teljesen rendkívüli meteorológiai okokra, és valószínűleg a forrásvidék fajlagos vízszállításának megváltozására vezethető vissza. A Felső-Tiszáról általában három nagyobb árhullám szokott elindulni : a tavaszi hóolvadás, a május-júniusi zöldár és az őszi árhullám. A Szamos-torkolattól egészen Szegedig tartó Közép-Tisza vízgyűjtőterülete igen szétágazó. Itt a legnagyobb két mellékfolyónak, a Szamosnak és Marosnak vízjárása következtében az őszi árhullámok ellapulnak és jelentőségük csökken. A Közép-Tiszán tehát évenként csak két típusos árhullám van, a hóolvadás tavasszal és a zöldár május-júniusban, A hóolvadás és a zöldár Erdélyben is akkor indul el, mikor a Felső-Tiszán, ezért a Szamos és a Maros árhulláma a Tiszával rendszerint találkozik. A Szamosé valamivel később, a Marosé pedig előbb érkezik le a torkolathoz, ami az árhullámoknak kedvező találkozását biztosítja. A Körösök árvizei ugyancsak igen jelentékenyek, és vízgyűjtőjükön az eső és hóolvadás rendesen a Felső-Tiszáéval egyidejű, az árvize^ tetőzése azonban megelőzi a Tisza árhullámaiét. Az árvizekből az árvédelem biztonságának fokozására vonatkozóan levonható tapasztalatok A Tisza-folyón a szabályozás megkezdése előtt és azóta napjainkig bekövetkezett árvizek tanulmányozásából a következő tapasztalatokat szűrhetjük le : 1. A mellékfolyók erősen' befolyásolják az árhullámok magasságát és tartósságát; a tetőző vizek nagyságát a heves vízjárású mellékfolyók áradásai szabják meg, míg a lassú vízjárásúak meghosszabbítják a tetőzést. 2. A mellékfolyók szabályozása növelte a Tisza vízhozamát és a Tisza-folyó. betőltésezése az árvízszintet erősen megemelte. 3. Az előfordult árhullámok egyikénél sem történt meg, hogy a Tisza legnagyobb árhulláma az összes mellékfolyók legnagyobb áradásával kedvezőtlenül találkozott volna. Ezért kedvezőtlen találkozás feltételezése mellett számolni kell minden eddigit felülmúló vízmagassággal. Az árvizek hevességét a folyók árvíztermelő hegyvidéki vízgyűjtőjén épített árvíztározókkal csökkenteni lehet, de magát az árvizet a közép és alsófolyáson már nem. A hegyvidéki vízgyűjtők azonban kivétel nélkül a szomszéd államok fennhatósága alá tartoznak, ezért ilyen árvíztározók építésének — ha a számítások esetleg kielégítő hatásukat mutatnák is ki — még nagy akadályai vannak. Igen fontosakazonban, azok a meder tározási lehetőségek, amelyek az ármederben állanak rendelkezésre. Ai árvizek további emelkedésének megakadályozása végett a Tisza és mellékfolyói hazai területű felső szakaszain a hullámterek tározó hatását tovább nem csökkenthetjük, vagyis a további hullámtér-kirekesztéseket el kell kerülni. így a még meglévő, Vásárosnamény— Zsurk közötti tiszabalparti, a bodrogzugi és a Poroszló községnél lévő tiszajobbparti nagy hullámteret a jövében is fenn kell tartani. A Tisza középső és alsó szakaszán az árvízszint némi leszállítása csak az ármeder méreteinek valamiféle módon való bővítésével, esetleg a töltések áthelyezésével, a töltésközök növelésével érhető el. Ez a megoldás azonban olyan nagyarányú munkálatokat igényelne, hogy — egyes szórványos eseteket nem tekintve — ilyenre legfeljebb csak a távolabbi jövőben gondolhatunk.