Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

26 A- dunaszabályozás kérdései adók, s a töltések koronáját legalább 1 in-rel kell az eddig észlelt legmagasabb jeges árvízszinek összekötő vonala fölé emelni. Mederszabályozási munkák. A jégtorlaszok képződésének megakadályozása érdekében a magyar állam a Paks és a Dráva-torok közötti nagy kanyarulatok átvágásával a legfontosabb lépéseket megtette. Az átmetszések azonban nem fejlődtek olyan módon, hogy a jégdugulások veszélyét megszüntették volna. A szakaszon még további kiegészítő munkálatokat kellett volna végezni. A Középduna szabályozása tárgyában 1893-ban a törvényhozás elé benyújtott miniszteri előterjesztés az állandó .keresztszelvény (normális profil) szerint való szabályozási módszer alkalmazását irányozta elő. Minthogy pedig tapasztalat szerint olyan helyeken, ahol a O-víz alatt a 3 m-es mélység állandóan megvolt, a jég nem szokott volt sem megállni, sem pedig jégtorlaszokká alakulni, a szabályozási szélességet úgy állapították meg, hogy a hajózóútban a mélység legalább 3 m legyen. A Középduna szabályozása tárgyában készült miniszteri előterjesztés 'a víz- és jéglefolyási viszonyok megjavítása, a partok és a meder állandósítása, ' továbbá a hajóút biztosítása érdekében a normális szélességgel való szabályozás keretében a következő szabályozási elemek alkalmazását írta elő : a mederszűkítésére szolgálnak a párhuzammüvek, a partok biztosítására a part.védezetek, 15. ábra. Sarkantyúk és mellókágelzárások keresztszelvénye a Középdunán. a vízmegoszlást megakadályozni hivatottak a mellékágelzárások, a kellő mélységek gyorsabb előállítását támogatják a kotrások ; éles kanyarulatokat átvágásokkal kell megszüntetni, beugró partok zavaró hatását leásásokkal kell enyhíteni, párhuzamműveknek a partokba való bekötésére keresztgátak szolgálnak. Érdekes, hogy az előterjesztés a sarkantyúkat is megemlíti, alkalmazásukat azonban csak kivételes esetekre korlátozza. Az ezutáni munkák során a párhuzamos műveket — amennyiben lehetséges — a szabályozási vonalban kell létesíteni. Koronamagasságuk 2,50—3,0 m. Ha a művek nagyon mély helyre kerülnének, a szabályozási vonalat meg lehet változtatni, de törekedni kell arra, hogy a vonalozás hátrányt ne szenvedjen. A partvédezetek és párhuzamművek építésénél kerülni kell az egyenetlen partok követését. Inkább el kell az előreugró részeket mosatni, és ilyen helyeken a tervezett partvonal biztosítására depóniákat kell elhelyezni. A párhuzamműveket a jóvonalozású partok folytatásában kell elkezdeni, vagy meglévő pattbiztosítások meghosszabbításaként elindítani. Kerülni kéli a párhuzamművek végének lekanyarítását a partok felé (Gerjen, 1516fkm) ; ezek előtt rendesen öblök maradnak, amelyek elfajulásokat okoznak.