Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

20 A- dunaszabályozás kérdései terméskő vagy műkő réteggel szokták őket borítani, hogy ellenállóképességüket a víz- és jégjárással szemben növeljék. A mellékágakban készülő partbiztosításoknál célszerűen alkalmazzák a rőzseterítést, a domború oldal felíszapolására pedig a rőzsefcnásokat. A rőzseterítesnél a megfelelő rézsűvel lenyesett partoldalia (1,5 : 1) ráterítik a rőzsét, rőzsekolbászokkal leerősítik, majd a rőzsekolbászok közeit földdel kitöltik. A rőzsefonások úgy készülnek, mint a kerítésfonások. A 0,5 méter távolságban levert rőzsekarók közeit rő^sevesszőkkel fonják be. [ II. A KÖZÉPDUNA A Felsőduna feltöltődő szakaszához Gönyü alatt a síkvidéki jellegű szakasz csatlakozik. Míg Gcnyü felett a Duna sok hordalékot szállít, s eliagadóerejének csökkenése miatt hoidalékárak egy iészét lciakja, addig a Gcnjü alatti szakaszon, noha Palásig n ég a íeréken is szállít hon daléi ot ( í791—1533 fkm), ezt a lioidalékot fel tudja dolgozni. Pal st ól leíelé fer.élen gcigetett hordalék már alig van, a Duna innen hordalékát főleg lebegtetett állapotban szállítja tovább. Célszerű ezt a szakaszt megosztva tárgyalni, aszerint, hegy a Duna még görget hordalékot a meder lenekén, vagy pedig csak lebegtetett hordalékot szállít. 1. A görgetett hordalékot szállító síkvidéki szakasz Ahol a folyó görgetett hordalékot szállít, ott a lerakódás lehetőségemegvan még akkor is, ha a folyó általában feldolgozza hoidalékát. Aiadás alkalmával ugyanis a folyó több hordalékot szállít, mint kcíepes- és 1 isvízállások idején. Ha azután a folyóban a víz leapad, eh agadé ei ej érek csökkenése arányában hordalékának egy részét lénvtelen leialr.i. Eséit zátonyokat a Gönyü alatti szakaszon is lehet találni. Különösen nagynak kellett lennie a hordalékmozgásnak a Duna kialakulása ideién, amíg a szob-visegrádi szakasz áttörése még nem volt belejezve. A Duna a Kisalföld feltöltött anyagának egy részét lehordta, hogy a Visegrád alatti szakaszon, az Alföldre kilépve, lerakja. Itt is nagy hordalékkúpot kellett építenie, és ennek az ágaira szakadozott feltöltődő szakasznak a mai adván} a az a sok sziget, amely Kismarostól Paksig (1693—1533 fkm) a Durán ma is megtaláll ató. A Gönyü—Esztergom közötti szakaszon (1794—1718 fkm) található szigetek kétségkívül a lelsődunai szigetvilág alsó kifutói. Ármentesítés előtt a Duna árvizei ezen a szakaszon még szabadon szétterültek és ezért az árterületen is rakódott le hordalék. Helyen!ént azonban maga a középvizi meder is túlszéles, a közép- és magasabb vizek szétterülnek, hordalékuk egy részét leejtik a mederben, zátonyok, szigetek képződnek, a hajóútb&n pedig sekélyvizű gázlók keletkeznek. » A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy л Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget. A Dömös és Visegrád közötti hegyvidéki szakasz (1699—1693 fkm)ma már érettnek mondható. Szelvénye elegendő mély és széles, esése is jól.