Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - IV. Szemle

230 Lászlóffy Woldemár A hajózási szünet megrövidítése azonban csak annyit jelent, hogy a tél elején, a zajlás kezdetén, 1—2 nappal megnyúlik a forgalmi időszak, — a hajókat kevésbbé fenyegeti a nyilt folyón való kényszerű telelés, mert szükség esetén a jégtörők segítségével télikikötőbe juthatnak, — és kedvező esetben tavasszal ugyancsak 1—2 napot nyer a hajózás. Állandó téli forgalom fenntartására seníci sem gondol. A korszerű folyami jégtörők 1,30—1,50 m merülésű, 2—300 lóerős mozgékony motorhajók. Merülésük vízterheléssel 1,80 m-re fokozható. Orruk úgy van kialakítva, hogy a jégre könnyen felszaladnak, főmetszetük is rendeltetésüknek megfelelően lekerekített (1. ábra). A jégtörők télutóján kezdik igazi munkájukat, amikor a meteorológiai szolgálat tartós enyhülést jelez, tehát a jég megindulásával, és ennek következtében a jégtorlaszok keletkezésével kell számolni. A hajók a torkolattól felfelé haladva bontják meg a jégtakarót, hogy az összetört jég szabadon leúszhasson. Rendesen 3—5 hajó dolgozik együtt. Egymástól mintegy másfél liajóhossznyi távolságban haladva, nagy erővel szaladnak rá a jégre, amely súlyuk alatt beszakad (2. ábra). Ha elakadnak, hátraereszkednek és új rohamra indulnak. Két-két szomszédos jégtörő útja között 40—60°-os szög alatt gyakran harántrepedések keletkeznek. Az ennek következtében leúszó nagyobb táblákat, továbbá a parti jeget hátrább haladó kisebb hajók aprítják, utóbbit rendesen a csavarjuk verte hullámok segítségével. Ha a leúszó jégtáblák valahol lejjebb ismét összeakadnak, a jégtörők nyomban megfordulnak, hogy maguk mögött szabaddá tegyék a jég útját. A jégtörők előrehaladása naponta 1—2 km, de bizonyos esetekben 10-szer annyi is lehet, a jég vastagsága és szilárdsága szerint. Mindenesetre jellemző, hogy az Oderán rendesen a Szczecin fölötti 60 km hosszú szakaszra korlátozódik a munkájuk. (Az 1941/42. háborús télen, — nyilván rendkívüli erőfeszítések árán, •— kereken 90 km-t tisztítottak meg a jégtől.) Az Elbán Tangermündéig, kivételesen Magdeburgig, sőt Wittenbergáig feljutnak a jégtörők ; az előbbi 274, az utóbbi 384 km-nyi utat jelent. Bármennyire is sürgetik a jégtörők előrehaladását, tapasztalat szerint nem elég egy 80—100 m széles sáv szabaddá tétele, hanem teljesen meg kell tisztítani a medret a jégtől, mert a keskeny utat a leúszó táblák könnyen elzárják. A Középdunán legalább is a Drávatorok alól kellene megindítani a jégtakaró megbontását. A Száva és a Dráva vidékén korábban köszönt be a tavasz, mint a Kárpátmedencében, a Drávatorok alatti dunaszakasz tehát valamivel korábban szabadul fel jégpácélja alól, mint a Drávatorok fölötti, I I 1. ábra. Jégtörőhajó főmetszete. 2. ábra. Jégtörőhajók munkája.