Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - IV. Szemle

228 Trümmer

—-Babos Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a Dráva-völgyében a domborzati viszonyok miatt legfeljebb 300 000 kat. hold öntözhető, a fenti érték 1 900 000 kat. holdra csökken. Tározással gyűjtve az idénybeli fölös vizeket, az előbbi területet 3 000 000 kat. holdra növelhetjük. Magyarország szántó-, rét- és legelőterülete összesen kereken 12,5 millió kat. hold, amiből kb. 9 millió kat. hold jöhet szóba az öntözés szempontjából. Ennek a területnek 21,1%-át öntözhetjük tározás nélkül, míg idénytározással élve 33,3%-át vonhatnánk be az öntözésbe. Ha az 1891—1940. évekre terjedő félszázad legalacsonyabb vizeiből indulunk ki, akkor tározás nélkül összesen csak 112 m

3/sec-nyi vízmennyiséget lehetne folyóinkból öntözésre hasznosítani, míg egyéb vizeinket is felhasználva, a vízhozamot 212 m

3/sec-ra növelhetjük. Ezzel összesen 850 000 kat. holdat lehetne megöntözni. Ennél azonban feltétlenül kedvezőbb a helyzet. Viszont a május—júniusi vízfeleslegekből tározható vízmennyiség erősen felemelné a felhasználható vízhozamokat. A Duna völgyében 266 m

3/sec, a Tiszáéban 157 m

3/sec, összesen tehát 423 m

3/sec lenne a vízhozam, s ezzel összesen 2230 millió m

3 vízmennyiséget lehetne összegyűjteni. Erre a célra kereken 200 000 kat. holdnyi tározóterületről kellene gondoskodni. Hogy ezt miként lehetne megvalósítani, az már nem tartozik ennek a tanulmánynak keretébe. Végül megemlékezik a szerző az öntözhető területekre vonatkozó eddigi becslésekről. Ruttkay Udó a Tiszavölgyén tározással 1,4 millió kat. holdat, a Dunavölgyén tározás nélkül 0,4 millió kat. holdat és egyéb vizekből 0,2 millió kat. holdat tartott öntözhetőnek, összesen tehát 2,0 milliót. Ujlaki-Nagy Árpád csak az Alföldön akart permetező öntözéssel 4,5 millió kat. holdat öntözni. Trümmer Árpád 1,0 millió kat. hold öntözését tartja reálisan megoldhatónak, reámutat azonban arra, hogy költségesebb megoldásokkal az öntözhető területek kiterjedése még növelhető. Végül bemutatjuk a Babos által öntözésre használható vizeinkre vonatkozóan szerkesztett átnézetes 10. kimutatást. A tanulmány végeredménye megnyugtató, noha nem jelenti öntözési lehetőségeink teljes kihasználását. Tározással ezt még fokozni lehetne, erre azonban egyelőre csak a síkföldi tározás és folyóink csatornázása ad lehetőséget. A hajózásnak teljes vízszükségletének kielégítésére vonatkozó előjoga, különösen a Tisza völgyében, igen nagy megkötöttséget jelent, ezzel szemben a hajózás aligha ad elég ellenértéket. A folyócsatornázás áthidalná ezt az ellentétet, és ezért esik mind több szó a Tisza folyó teljes csatornázásáról, melynek megvalósítása másodpercenként 90 m

3-rel emelné az öntözésre fordítható vízhozamot. Megemlítem végül, hogy a tanulmány 109 táblázattal és kimutatással teszi áttekinthetővé az egyes számítási módokat. Ezeknek csak egy kis hányadát közöltük, és így korántsem adtunk hű képet arról a fáradságos munkáról ós arról a hatalmas adatgyűjteményről, amelyet a szerző a tanulmányban feldolgozott. Nagy értéke a tanulmánynak, hogy kész anyagot tár vizimérnökeink elé és megnyitja öntözővízkészleteink megállapítására vonatkozóan a szakvita lehetőségét. Reméljük, hogy munkája ebben az irányban eredményes lesz. Trümmer Árpád