Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

22 A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT BESZÁMOLÓJA A hivatal ezenkívül 20 helyen készített mederfelvételt tervezési célokra és megkezdte Dunaszakaszának általános újratérképezését. (Szondirtachigráf-felvét el.) A budapesti folyammérnöki hivata Inak az ostrom idejére a hivatal épületében maradt és oda a harcok után rövidesen visszatért személyzete a terv- és irattár legnagyobb részét megmentette. A hivatal a hajózóút kitűzésére 550 úszót és megfelelő számú parti jelet helyezett el. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság kívánságára a Budapest alatti szakaszon az éjjeli hajózást petróleumlámpák kihelyezésével és állandó üzembentartásával biztosítja. A hídroncsok helyzetét évközben többször felmérte s az eredményeket a hajózási érdekeltség rendelkezésére bocsátotta. 1946ban a szakaszán elsüllyedt tanyahajókat kiemelte és az 1669—1682 fkm közti gázlós mederszakaszt térképezte. A mérnökkel nem rendelkező szentendreszigeti és a sződ-felső gödi ármentesítő társulatnál az előző évben átszakadt töltéseket újjáépítette. Az újpesti télikikötő és a csepeli szabadkikötő bejáratát a közlekedésügyi minisztérium által rendelkezésre bocsátott összeg felhasználásával kikotorta. Szabályozási munkát költségfedezet hiányában a hivatal nem végzett. A bajai folyammérnöki hivatal személyzete 1944 őszén felsőbb rendelkezés értelmében az összes úszóműtárgyával és felszerelésével a Sióba hajózott. Az úszóműtárgyak Siófoknál az ide-oda hullámzó heves harcok középpontjába kerültek és legnagyobbrészt elpusztultak. A hivatal 1945-ben a részben megmentett terv- és irattárral kezdte meg munkáját, elsősorban az orosz hadvezetőség kívánságainak megfelelően a dunai hajózóútra vonatkozó adatszolgáltatással és a hajózóút kitűzésével. Majd elpusztult raktára és műhelye helyett új épület építését kezdte meg a bajai telepén. Az épületnek a műhelyt és raktárt képező szárnyát még 1945-ben tető alá is hozta. Több felvételt és tervet készített, többek között a bajai télikikötő helyreállítási ós kotrási tervét is. A hivatal tevékenységének súlypontja 1946-ban is a hajózóút-kitűzésre esett. 243 úszót és 50 parti jelet helyezett el, és 24 petróleumlámpát tartott üzemben. Szabályozási munkáról — megfelelő szállító-eszközök és ellátmány hiányában — nem lehetett szó, sőt a bajai télikikötő kotrására sem jutott fedezet. E miatt a torkolatban az iszap annyira felhalmozódott, hogy a legkisebb jégmentes vízszintnél az iszap felszínre kerül, vagyis a télikikötő nem használható. Egyedül az 1945-ben elkezdett raktár- és műhelyépítést sikerült befejezni úgy, hogy az év végén az épületet át lehetett adni rendeltetésének. A Dunai Állami Kotrások Vezetősége kotró- és hajóparkját elsüllyesztették, ill. nyugatra hurcolták. Az ostrom utáni időkben a Csepelsziget északi csúcsán lévő telepét orosz csapatok tartották megszállva s e miatt a személyzet elszéledt. A hivatal új helyiséget bérelt s ide mentette terv- és irattárának megmaradt részét. Később a telepnek a csepeli úttól a Duna felé eső része felszabadult, de az épületek teljesen kifosztva, ajtó, ablak, részben tető nélkül, lakhatatlan állapotban kerültek vissza. A személy- és vagyonbiztonság a félreeső területeken még hosszabb idő múlva sem állott helyre, úgyhogy csak hónapok múlva sikerült a személyzet önfeláldozó munkájával két épületet részben lakhatóvá tenni s az önként vállalkozókat betelepíteni. Ezután a helyreállítás munkája már gyorsabban haladt előre. A műhelyt és raktárakat az orosz parancsnokság használta. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál ismételten benyújtott kérelmünkre csak 1946 januárjában kapott a Kotrásvezetőség engedélyt arra, hogy néhány órára a műhelybe és a raktárak egy részébe bemehessen és az árvédekezéshez szükséges egyes anyagokat kihozhassa. 1946-ban elsősorban a dunai kotró- és hajópark megmentésén, kiemelésén és újjápítésén dolgozott a Kotrásvezetőség.