Vízügyi Közlemények, 1941 (23. évfolyam)

1-2. szám - XVII. Dóczy Lóránt: A magyar légierő árvédelmi tevékenysége

174 DÓCZY LÓRÁNT vagy a segélykérést egyáltalán nem, vagy csak késve tudták jelenteni a központi szervnek. Ezekben az esetekben a rádiókészülékkel felszerelt repülőgép felbecsülhetetlen szolgálatot tett. A gép rádión folyamatosan jelentette megállapításait a csepeli repülőtér rádióállomásának, onnan pedig a vétel ütemében szinte egyidőben történt a továbbítás illetékes helyre. A tárgyilagosság fokozását, továbbá az óráról-órára változó terepkép időnkénti rögzítését segíti elő a légi fényképezés. A fényképezőgép nem nagyít, nem torzít. A helyzetet rögzítő 6—12 óra alatt kidolgozott fényképeket az árvédelmi központi szerv szakemberei kapták meg. így biztos támpontot kaptak az árvédelem megszervezéséhez. A fényképeknek másik fontos szerepük is van. A károk bejelentése után teljesen tárgyilagos kárellenőrző eszközként használhatók. Az első központilag megszervezett felderítő repülésre március 17-én délelőtt indultunk. A parancs értelmében a Budapesttől a jugoszláv határig terjedő Dunaszakaszt kellett ellenőrizni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy 1 — 2 megszakítástól eltekintve, a folyamot végig jég borítja. Másnap, 18-án újabb felderítés volt. Megállapítottuk, hogy Budapest magasságában már megindult a zajlás és Érd, továbbá Százhalombatta magasságában összefüggő torlasz keletkezett. Az egész Csepel sziget körüli árterületet víz borította már. Háros-sziget, a fővárosi sertéshizlalda, Nagytétény és Érd mélyebben fekvő házai teljesen víz alatt álltak. A Nagy-Duna csepeli oldalán már nyúlgátakat építettek és nem egy helyen láttunk a gátakon térdreborultan imádkozó embereket. A kis falvak heroikus küzdelmet vívtak a mindent elpusztítani akaró árral. Lórév, Makád, Adony erőfeszítése egy-egy fejezet ebben a nagy harcban. Nyilvánvalóvá vált, hogy a folyton fokozódó veszedelmet csak úgy lehet elhárítani, ha a jég megindulását mindenáron kierőszakoljuk. Eljött az időpont, amikor bombáink jutottak szóhoz az árvíz elleni küzdelemben. A feladat megoldására bombázógépeinket vettük igénybe. * * * A jégtorlasz bombázással való elpusztításának kérdésében, ugyanúgy mint a repülőtér hótisztításánál, semmi adat, semmi támpont sem állt rendelkezésünkre. Magunknak kellett megállapítani tehát azt a módszert, amellyel célunkat leginkább megközelíthetőnek véltük. Meggondolásainkat már jó előre elvégeztük és szinte vártuk a végrehajtás pillanatát. Előzetes meggondolásaink a következőkre vezettek : 1. A jégpáncélt át kell ütni. A bomba becsapódó-szöge és becsapódó-energiája tehát oly nagy legyen, hogy az átütés biztosan bekövetkezzék. 2. A robbanásnak az átütés után, a jégpáncél alatti vízben kell bekövetkeznie, hogy a robbanás nyomáshulláma víznyomásra tevődjék át. A bombákat tehát késleltetéssel kell dobnunk úgy, hogy a robbanás a jégkéreg és a mederfenék közötti víztérben következzék be. 3. Nagykiterjedésű torlaszok ellen sorozatvetést kell alkalmazni akként, hogy az egyes bombák hatás-sugarai bizonyos átfedéssel kapcsolódjanak egymáshoz, de lehetőleg kevésszámú bombával érjük el célunkat. A sorozatvetéstől azt vártuk, hogy a szabályos időközökben bekövetkező robbanások lökéshullámainak halmozódásából keletkező megrázkódtatások fokozzák az egyes bomba hatását.