Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - XIV. Vojcsik Lipót: Budapest környékének ivóvízellátása

budapest környékének ivóvízellátása 517 szolgáltatását is betudva, mintegy 230.000 lélekre tehető a környék vízzel ellátottainak száma. Ha a környék lakosságát fél millió főben vesszük fel, kereken tehát 270.000 fő vízellátása volna még biztosítandó. A környéken a vízfogyasztás fejenkénti átlaga ma 97, vagyis kereken 100 liter. Ezt a mennyiséget véve alapul, az egész szűkebb környék vízellátására Budapestnek a főváros részére juttatott vizeu kívül átlagban napi 27.000 m

3 többletvizet kellene szolgáltatnia, feltéve, hogy a környező helységek mai víznyerőberendezései továbbra is üzemben maradnak. Mivel a fogyasztási csúcsokra számítva az átlagos napi fogyasztást legalább 50 %-kaí növelve kell felvenni, a környező közületek vízzel még el nem látott lakossága részére olyan teljesítőképességű víznyerő berendezések létesítése, vagy meglevő víztermelőtelepek bekapcsolása szükséges, amelyek legalább is napi 40.000 m

3 vizet tudnak szolgáltatni. A meglévő környékbeli víznyerőművek közül előreláthatólag csak a csepeli kincstári vízmű bővíthető számottevő mértékben. A többi vízműnek kevés kilátása van arra, hogy megfelelő módon fejlessze víznyerő berendezését. A Dunától távolabbfekvő közületek hidrogeológiai viszonyai pedig nem minden tekintetben alkalmasak megfelelő gazdaságos üzemű víznyerő berendezések létesítésére, így tehát a körülmények kényszerítő hatása miatt is a fővárostól kénytelenek kérni vízellátásukat a környékbeli helységek. Ha a környék vízellátását a főváros vállalni akarja, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy megoldható-e műszakilag ez a feladat. A fővárosnak természetesen mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy saját lakosságának vízellátását biztosítsa néhány évtizedre előre. A fővárosi vízművek a legközelebbi években, a most folyó munkák befejezése után, napi 370.000 m

3 vízzel fognak rendelkezni. Ha ehhez hozzászámítjuk a még kisajátításra váró pócsmegyeri területen hasznosítható vízmennyiséget, napi 460.000 m

3 kifogástalan vízzel számolhatunk. Ez a távoli jövő időkig kielégítheti a főváros lakosságának vízigényét. Ebből a vízmennyiségből tehát a főváros a környékbéli közületeket — tekintve az ott szükséges aránylag kis vízmennyiségeket — minden nehézség nélkül elláthatja. A fent említett, nagy vízmennyiséget bíztosító, víznyerő területek mind északra fekszenek a fővárostól. Gazdasági, üzembiztonsági és légoltalmi szempontokból egyaránt célszerű lenne a főváros déli oldalán lévő víznyerési lehetőségek kiaknázása is. A Csepel-szigetnek altalaja ugyanis hatalmas kavicságy s így bőven szolgáltathat kifogástalan talajvizet. Az említett kincstári vízmű is ezt termeli. A hidrogeológiai felvételek szerint a Csepel-szigeten még bőven áll rendelkezésre kitűnő talajvíz. Ennek a vízmennyiségnek vízvezetéki célokra való felhasználhatását a főváros és környéke számára feltétlenül biztosítani kell. Nem volna azonban célszerű és gazdaságos, hogy a főváros Csepelen a maga, vagy a környék, vízszükségletének részbeni biztosítása céljából külön vízműveket építsen. Természetesnek látszik, hogy a főváros és a környék érdekeit a kincstári vízmüvek átvételével lehet legegyszerűbben biztosítani. így észak felől és dél felől is lehetne a környék és a főváros számára vizet szolgáltatni. A két víznyerőtelep együttműködését a környéken átvonuló nagyátmérőjű vezeték, tárolómedencék, továbbá a fővárost sugárirányban és körívekben átszelő főnyomócsövek biztosíthatnák. De a megoldás felbecsülhetetlen előnyöket jelentene, mert pl. háborús pusztítás vagy más katasztrofális