Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)

ÁRMENTESÍTÉS EIN К FEJLŐDÉSE 59 vízfolyások jellemző adatainak (esés, vízmennyiség, rögzített vízszínek stb.) a megállapítása is megtörtént, tehát a szabályozási tervek előmunkálatai eredményesen lezárultak. Noha főleg a Tisza völgyében uralkodó állapotok kívánták a vízrendezés megindítását, törvényhozásunk elsőnek mégis hazánk legnagyobb folyóját vette elő, arra való tekintettel, hogy a felvételek először a Dunán készültek el. A Duna rendkívüli áradásainak főoka elsősorban helyi rendellenességekben rejlett, ezért egységes szabályozási terv gondolata eddig még sohasem merült fel. Az ilyen természetű munkálatokat elrendelő törvényeink is csak az egyes folyamszakaszokon szükségesnek bizonyult helyi jelentőségű szabályozásokkal foglalkoztak. így történt most is. Még a felvételekkel egyidejűleg hozzáfogtak egyes, egymástól független Dunaszakaszok rendezéséhez. Elsőnek a pozsony-véneki rész került sorra, de az itt beépített művek hamar elpusztultak. Sokkal eredményesebbek voltak azok a munkálatok, amelyeket gróf Zichy Ferenc királyi biztos hajtott végre Paks körül a Sárvíz rendezésével kapcsolatban és amelyekről előbb már volt szó. Ezt a rendszertelenül folyó munkát még az 1838. évi dunai nagy árvíz sem tudta egységesebbé tenni. A Dunán ekkoriban végzett szabályozási munkálatok közül magasan kiemelkedik a Vaskapu sziklái között végrehajtott mederrendezés. A zuhatagos szakaszon Trajanus császár óta sok évszázadon át senki sem próbálkozott a hajózási viszonyok megjavításával. Pedig az Apollodorus damaszkuszi építész által létesített híd és sziklába vájt út napjainkig fennmaradt részletei önbizalmat önthettek volna a kishitűekbe. Most gróf Széchenyi István vette kezébe az ügyet, aki tisztán látta, hogy a magyar hajózásnak a tenger felé irányuló törekvései elsősorban a Vaskapu szikláin szenvedtek hajótörést. Mint kormánybiztos megindíttatja 1830-ban Vásárhelyi Pál vezetése alatt a vaskapui felvételeket, majd a szabályozási munkálatokat is. A Dojke sziklapadba robbantott csatorna, de különösen a sziklás hegyoldalba épített Széchényi-út korszakalkotó jelentőségű a dunai hajózásban és büszkén hirdeti a magyar szellem és magyar munka diadalát.

1 Vázlatos összefoglalásunkból látható, hogy a XIX. század első évtizedeiben számottevő munkálatok folytak mind a lecsapolások, mind az ármentesítés terén. Kétségtelen, hogy mindezek a munkálatok még nem egy egységesen kidolgozott terv részletei, hanem csak a helyi bajok, kártételek, panaszok orvoslásaként jöttek létre. Ennek ellenére, csak a számszerűen is kimutatható munkálatokat véve figyelembe, 1840-ig 600 ezer kat. hold bizonyos mértékű ármentesítéséröl és 320 ezer kat. hold lecsapolásáról történt gondoskodás. Az árvizek visszatartására a Duna völgyében 464 km, a Tisza völgyében pedig 328 km, összesen 792 km hosszban épültek védőgátak. Ha ezek a művek a későbbi évtizedek és a mai kor alkotásaival nem is versenyezhetnek, a maguk idejében nagy hatással voltak a nemzet közgazdasági életére. Legnagyobb jelentőségük azonban, hogy az egész országban megteremtették a viziügyek iránti érdeklődést. Megismertették az emberekkel ezeknek a munkálatoknak az áldásos eredményeit, a nyomukban fakadó jólétet és anyagi előnyöket. El volt vetve a mag, amelyből gróf Széchényi István, a legnagyobb magyar, fakasztott életet. 1 Gonda Béla : Az Al-Dunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. (Országos Értesítő kő- és könyvnyomdája részvénytársaság. Budapest, 1896.)