Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
1. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. (Első rész)
40 BABOS Z.— MAYER L. sága az akkori feljegyzésekből következtetve mintegy 2-5—3 millióra tehető, a népesség azonban korántsem volt úgy eloszolva, mint ma. Az ország legnépesebb része a Dunántúl déli szöglete volt, főleg Baranya vármegye. Hasonlóan népesek voltak Tolna, Somogy, Zala és a Dráva—Száva közének alsó megyéi. Nem ilyen mértékben, de a mai állapothoz viszonyítva is aránylag népesek voltak a Kárpátok déli lábánál fekvő vármegyék, így Hont, Nógrád, Gömör, Abaúj-Torna, Heves és Borsod. Népes vidék volt a főváros legközelebbi környéke, ahol helység helységet ért. A szomszédos Pest és Fejér megyék távolabb eső vidékei már sokkal néptelenebbek. Erdély aránylag a népesebb vidékek közé tartozott. Ezzel szemben az ország nyugati, keleti, északkeleti, délkeleti és középső megyéi igen gyéren voltak 5. ábra. Ecsed várának természetes és mesterséges mocsárövezete a XVII. században. (Egykorú metszet után. Szilágyi Sándor-—Acsády Ignácz : A magyar nemzet története c. mü VII. kötetéből, 267. old. Athenaeum. Budapest, 1898.) benépesülve, mint azt a telkekről szóló egykorú feljegyzések világosan bizonyítják. Ha a mocsaras, vízjárta területeknek honfoglaláskori felsorolására gondolunk, akkor ez a feltűnő jelenség mindjárt megtalálja magyarázatát. Városaink akkoriban általában kicsinyek voltak és eloszlásuk is igen rendszertelen volt. Míg némely vidéken egyik a másikat érte, addig másutt alig akadt egy-kettő. így volt ez különösen az Alföldön, ahol Pesttől Szegedig, Debrecenig és Nagyváradig, a mai értelemben vett város a szerfelett kedvezőtlen letelepülési viszonyok miatt akkoriban még nem is volt. Még kevesebbet találni a Tisza alsó vidékén Szegedtől a Dunáig. Ez a vidék, amely utóbb Magyarország egyik leggazdagabb területe lett, akkoriban még hatalmas mocsarak szakadatlan láncolata volt. Sajnos ugyanilyen szomorú eredményre jutunk akkor is, ha a művelődés terjedését kutatjuk. A római kultúra látszólag elpusztított maradványai a honfoglalás után szinte észrevétlenül ismét életre keltek. A régi pannóniai műveltség lassan behatolt a Kis-Alföldre, majd terjeszkedni kezdett a felvidéki megyék folyómenti síkságain át a felsőbb fekvésű völgyek felé is, míg az Alföldre, melyet a magyarság bölcsőjének szeretünk nevezni, alig jutott belőle. Fejlődésben egyre jobban elmaradt a környező országrészekhez képest. Minél jobban távolodott valaki a Dunától kelet felé, annál sivárabb viszonyok fogadták. A víz birodalma szilárdan
