Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

248 BABOS Z. MAYER L. A legutóbbi években, az 1932. évi árvíz pusztításai nyomán indult meg az utolsó számottevő szabad ártéri öblözet, a közismert borsodi nyilt ártér védővonalának kiépítése. Ezen a területen még évtizedekkel ezelőtt körtöltések létesültek a veszélyeztetett községek védelmére, de a nagykiterjedésű ártér érdekeltségének társulatba tömörítése nem volt keresztülvihető. A Borsod és Heves megyék területén fekvő nyilt árterek védelmére építendő gátak vonalozásánál felhasználták a községeket összekötő főútvonalakat, amelyek az idők folyamán megfelelő magasítással ellátva már némileg árvédelmi célokat is szolgáltak (menekülő utak). A borsodi érdekeltség 1936-ban legfiatalabb ármentesítö társulatunkká szervezkedett és mint Délborsodi Tiszai Ármentesítö és Belvízszabályozó Társulat megkezdte védőműveinek építését. A tervezet szerint az új védővonal Négyes és Ároktő között 27.954 kat. holdat fog ármentesíteni ; továbbra is szabad ártér marad ezen a szakaszon 3.488, a Tiszakeszi és Tiszatarján közötti öblözetben 3970 és a tiszatar ján-sajóőrsi szakaszon 12.246 kat. hold. Az utolsó nagyobb tiszai nyilt ártér begátolására irányuló munkálatokkal kapcsolatban megemlítjük, hogy a borsodi védővonal hossza 61-3 km lesz, amely Sajóörsnél veszi kezdetét és Négyesnél csatlakozik az Alsóegervölgyi Társulat töltéséhez. Ebből 1939 elején készen 38 km, míg a többi építés alatt állott. A védővonalban elhelyeztek már 4 csőzsilipet, míg az árvédelmi szervezet céljaira 8 gátőrház és 35 km-es távbeszélőhálózat szolgál 10 felszerelt állomással. A délborsodi és hevesi szabad nyilt árterek kizárása után hazánk területén mind a Tisza, mind a Duna, mind pedig mellékfolyóik mentén már csak egy-két kisebb öblözet védelméről kellene gondoskodni, melyeknek területe 20—25.000 kat. holdra tehető. Jelentékeny mentesítetlen terület a Bodrog-Tiszazug mintegy 10.000 kat. hold nagyságú ártere, mely a mult század közepén még védőgátakkal volt körülvéve, de ezeknek ismételt átszakadása következtében az 1861. évi nagy árvíz után a Bodrogközi Ármentesítö Társulat teljesen felhagyta a Zalkod-Tokaj-Viss közötti védővonalat. Az alacsony, gyönge védőgátak az idők folyamán teljesen elpusztultak és helyenként ma már alig ismerhetők fel. Árvédelmi munkálatok végrehajtására lenne szükség még a Sajó, Ipoly és a Marcal völgyében is. Az elcsatolt területeken főleg a Duna mellett voltak olyan nagyobbkiterjedésű nyilt árterek, amelyeknek töltések építésével való mentesítése még hátra volt. Többek között a Temes torkolata felett elterülő 62 ezer és a Duna-Dráva szögletében Délbaranyában fekvő 30 ezer kat. hold kiterjedésű szabad ártér. A Tisza felső szakaszán a LatorcaUng-Laborc között feküdt még egy közel 40—50 ezer kat. hold nagyságú nyilt ártér. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a hazai ármentesítö munkálatok szinte maradéktalanul befejeződtek. Az elmúlt 90 év alatt nemzetünk valósággá változtatta gróf Széchenyi István nagy terveit és virágzó kultúrát teremtett a haj dani mocsárvilág járhatatlan ingoványai helyén. Az óriási munka tulajdonképen már a világháború megindulásakor befejezettnek volt tekinthető. Azóta csak kiegészítő munkálatok és a meglevő művek erősítése, bővítése tették még tökéletesebbé a magyarság nagy alkotását. 1938 november 1-én (a bécsi döntőbíróság Ítélete előtt) 4,147.300 kat. hold kiterjedésű volt a vízitársulatok összegezett árterülete melyet a különböző vízimunkálatok tettek mezőgazdasági művelésre alkalmassá. Ennek védelmére 4502-7 km hosszú töltéshálózaton 108 mérnök és 503 gátőr látja el a felügyeletet. Az árvédelmi szervezet pedig 3194 km-es távbeszélő vonallal és 710