Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

55 9, A dunaszabályozás ügye 1840-től a szabadságharcig. Az Akadémia által kiírt pályázaton kívül a hírlapok és folyóiratok cikkei

15 járultak hozzá ahhoz, hogy az 1840-i országgyűlés az u. a. évi IV. t.-c.-kel országos bizottságot küldött ki a célból, hogy az ,,a Duna és egyéb folyamok szabályozásáról, valamint ezzel kapcsolatban állólag Buda és Pest városainak és azok szomszéd vidékének az elemi viszontagságok elleni biztosításáról" a legközelebbi országgyűlésre kimerítő véleményes jelentést készítsen. A kiküldött bizottság, amely áttanulmányozta az Országos Építési Főigazgatóságnak a Duna szabályozása tárgyában a M. Kir. Helytartótanácshoz intézett jelentését és más folyószabályozási terveit, továbbá a melléje szakértőként kirendelt Vásárhelyi Pálnak a terveket illetően feltett kérdésekre adott válaszát,

1

6 Pozsonyban 1843 február 5-én kelt jelentésében — feladatának megfelelően — átfogóan tárgyalta vizeink szabályozásának kérdését. A jelentés az 1827. évi országgyűlés által kiküldött kereskedési választmány által az áruforgalom szempontjából legfontosabbnak tartott viziutaink, nevezetesen a Duna, Tisza, Száva és Kulpa, Dráva és Mura, Maros, Poprád és Vág kiépítésének kérdését összefoglalta és részletesen tárgyalta a munkálatok végrehajtásának megszervezését, továbbá a szükséges anyagi alapok előteremtésének módozatait is. Mivel ebben az időben még csak a Dunaszabályozás és a Kulparendezés tervei voltak készen és ezeken kívül Vásárhelyi válasza csupán még a Száván lévő hajózási akadályok eltüntetésének költségét említette meg, a jelentés sem ment tovább és a dunaszabályozásra 8,948,149 forintot, a Kulpa és a Száva rendezésére pedig 500—500,000 forintot irányzott elő. Ezeknek az összegeknek a puszta említése is elég volt ahhoz, hogy a törvényhozás a szabályozások kérdését az ország pénzügyi helyzetére való hivatkozással levegye a napirendről. Pest és Buda nem bírták a saját Dunaszakaszuk szabályozására eső 1,044,941 forint költséget sem vállalni. A költségkérdés megoldását megnehezítette az, hogy a 4 érdekelt (Pest, Buda, a meggye és az ország) mindegyike minél nagyobb részt igyekezett a többiekre hárítani. De aggályok merültek fel a tervekkel kapcsolatban is. Az érdekeltek nem tudtak egyetérteni az Országos Építési Főigazgatóság megoldásával, amely a Soroksári Dunaág elzárását vette tervbe. Mind Pest megye, mind Pest város és a ráckevei koronauradalom aggályosnak látta, hogy a Dunaág mentén fekvő községek el legyenek vágva a főközlekedési útakul szolgáló élővíztől. Érvelésüknek hatalmas tápot adott a nádor által 1842-ben meghívott szakértőknek ; Paleocapa velencei építési főigazgatónak és Mitis bécsi építési tanácsosnak véleménye, amely szerint elegendő a Soroksári-ág vízemésztését csökkenteni, a teljes elzárás nem szükséges. Csak Lechner József építő-főigazgató tartott ki eredeti terve mellett. (A Dunaág csatornázására akkor nem gondoltak még.) 1

5 A főváros árvédelmónek ós a dunaszabályozásnak kérdéseiben akkoriban éppúgy szakértőnek érezte magát mindenki, mint napjainkban az Alföld „kiszárításának" és öntözésének ügyében. A lapok számos ,.honmentő" ötletet közöltek. Néhány elrettentő — de igen jellemző — hírlapi bölcselkedést élesen bírált Vásárhelyi az Athenaeum 1838-i kötetében megjelent, idézett, tanulmányában. 1

8 Lásd Oonda Bé.ln : Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest, 1896., 179—193. old. ,,A Duna és a többi hazai folyók szabályozása tárgyában az 1840-dik évi 4-ik t.-c.-kel kinevezett országos küldöttség által tett kérdésekre a segédműködés végett kiküldött hajózási felügyelő, Vásárhelyi Pálnak felvilágosító válasza." Pozsony, 1842. december 19.