Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
44 Száz év alatt decemberben 20-szor, januárban 2-szer és februárban mindössze 9-szer fordult elő az 1837 38. évieknél alacsonyabb havi középhőmérséklet és csak három tél volt, amelyben a december-februári hőmérsékleti közép az 1837/38-ban észlelt—4-1 C° alá szállott. (1840/41-ben —4-4C°, 1879/80-ban —4-8C°és 1890/91ben —4-4 C°. 1840/41-ben a december és február volt nagyon hideg, míg januárban enyhébb idő volt, vagyis végeredményben az 1837/38. évinél kedvezőbb volt a helyzet. 1879/80-ban és 1890/9l-ben már az időközben végrehajtott szabályozás folytán a mederviszonyoknak volt köszönhető, hogy a fővárost nem sújtotta újabb árvízcsapás.) A 4. ábrán az 1837/38-ban rendszeresen észlelt, mindössze négy vízmércénk vízállásadatait is feltüntettem. Látható, hogy december végén közepes magasságú árhullám vonult le. Az elfajult mederben ennek ellenére megtörtént a beállás, amelynek eredményeképpen a víz már január elején elöntötte néhány napra Buda mélyebben fekvő utcáit, továbbá Budafokot, Tétényt, Érdet, Dunaföldvárt, Paksot és Kalocsát. A víz rövidesen medrébe húzódott, de a tartós hidegben rendkívül megerősödött jégtakaró újabb, veszedelmesebb kiöntés rémével fenyegetett. Az Országos Építési Főigazgatóság nyugtalanul nézett a jégmegindulás elé. Különösen súlyossá tette a főváros helyzetét a Csepel-sziget csúcsánál már a folyam beállásakor keletkezett jégtorlasz. A mai Ferenc József-liídtól az összekötő vasúti hídon alulig terjedő, közel egy kilométerre kiszélesedő Dunaszakaszon a jobbpartról a meder közepéig benyúló Kopaszi-zátony húzódott. A soroksári Dunaág keskenyebb és sekélyebb volt, mint a budafoki, ezért hamarosan beállott. A továbbiak során a felülről érkező jégtáblák a Dunaágat elzáró jégből és a Csepelsziget csúcsából álló akadályon egymásra tornyosulva, a vízszín felett 4—5 m magas jégfalat emeltek. A jobbpart felől a Kopaszi-zátonyon megfeneklő jégtáblák foglalták el a meder jó részét. Az Országos Építési Főigazgatóság által január 29-én készített mederfelvétel (5. ábra) azt mutatta, hogy a Csepel-sziget csúcsánál felhalmozódott jég felfelé körülbelül 1 km-en fenékig kitöltötte a balpart felőli félmedret, a szabadonmaradt félmeder vízemésztését pedig a Kopaszi-zátony lényegesen csökkentette. A tartós hidegben az iszonyatos jégtömeg a fenékhez is hozzáfagyott és számolni kellett vele, hogy nem fog egykönnyen megindulni, aminek következtében az idő enyhülésével felülről várható jégtömegek nem fognak simán keresztüljutni a torlasz alatti réseken, hanem ellenkezőleg : — valósággal el fogják dugaszolni azokat. Az árvíz krónikása, Trattner János írja : „Aggodalmas szívvel reszkednek már mind a' két város lakossai majd el nem kerülhetetlen vízáradás miatt, és annak elhárítására szolgáló készületeket tettek." „Az Országos Építő Főigazgatóság javallatára a pesti parton, ahol a legalacsonyabb, 200 ölnyi (380 m) hosszúságú, 6' (1-90 m) szélességű, és majd 4' (1-30 m) magasságú, az eddig isméretes 1775. évi legmagasabb vízálláson felyül emelkedő, keményen összevert, homokból és trágyából csinált védtöltés húzatott. Azon felyül a Dunába folyó csatornák berekesztettek, és a beléjek folyó hóvíz szivattyúk által kihúzatott. A dunamelléki mélyebben fekvő városrésznek lakosai felszólíttattak, hogy kapuik előtt gátot csináljanak, földszint található holmijokat, és portékájokat magasabb helyekre hordják, magokat élelemmel, s csónakokkal ellássák, mellyekből sok az utszákba állíttatott," 5 5 Jégszakadás és Duna kiáradása Magyarországban, 1838. évi böjtmás haván. Hivatalos adatok és önszemlélete szerint német nyelven Íratott Trattner Jánostól, magyarra fordította Sz. J. Budán, nyomatott Gyurián és Bagó betűivel és költségével, 1838.
