Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

AZ 1838-i ÁRVÍZ ÉS A DUNA SZABÁLYOZÁSA. írta : Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. 1. Az árvíz földrajzi okai. Dunamenti városaink története tele van vissza-visszatérő árvizek emlékével. Egykori krónikáink legrégibb idevágó feljegyzése 1012-bői való. 1126, 1193, 1210 és 1211-i Duna-árvízről is tudunk. A fővárost ért árvizek közül az 1267. évi a legrégibb, amelyről biztos tudomásunk van. A Pray-féle Szent Margit legenda említi, bogy ebben az évben „Karácson után lön nagy árvíz úgy, hogy bejüve a klastromba . . . az nagy udvarra" és ugyaninnen szerzünk tudomást az 1268. évi januári árvízről : „vízkereszt után a Duna nagy hirtelenséggel megárada és kezde nagy zúgással bejünni az udvarra . . .". Ezektől az egészen régi feljegyzésektől kezdve úgy szaporodnak az adatok, amint a történelmi emlékek száma növekszik, és első pillanatra feltűnik, hogy az egykori krónikások többnyire téli, ill. télvégi árvizekről emlékeznek meg. A jeges árvíz tehát, — mint amilyen az 1838. évi is volt, — megszokott jelenség volt a Dunán. A tél hidege magában nem magyarázza ezt meg, hiszen azonos éghajlati adottságai ellenére a Tiszán nincsenek jégtorlódásos árvizek. Kell tehát a magyar Dunának valamilyen különös jellegzetességének lennie, amely a jeges árvizek keletkezését elősegíti. És van is. A Dunának a Vág torkolatától a zuhatagos szakasz kezdetéig : Ómoldováig terjedő szakasza rendkívül kis esésű : kilométerenkint átlag csak 6 cm. A lassan höm,pölygő vízben természetesen sokkal erősebb a jégképződés, mint pl. a sebesvízű Felső-Dunán, ahol a folyam esése kilométerenkint átlag 35—50 cm. De még ha egyformán is képződnék a jég, a Felső-Duna sebes vízében összetöredeznek a jégtáblák, míg a Közép-Dunán hatalmas táblákba állanak össze. Ezek a nagy táblák azután részben összeakadnak, részben egy-egy szigetcsúcson, vagy éles kanyarulatban akadnak fenn, elzárják a többi tábla útját és a folyam beáll. A beállás természetesen annál könnyebben következik be, minél lassúbb a folyó, mert a sebes víz hamarosan megbontja az elébe tornyosuló akadályt. így érthető, hogy a mi Dunánkat 1—2 héttel hamarabb borítja jégpáncél, mint pl. az osztrák-Dunát, sőt ott gyakran be sem áll a folyam, míg nálunk heteken keresztül áll a jég. Ha már most feltesszük, hogy a Duna végig beállott, akkor megint azt kell figyelembe vennünk, hogy a sebes víz jobban koptatja alulról jégtakaróját, mint a lassú. A beállás hosszabb időtartama és a kisebb koptatóerő folytán a mi Dunánk jege sokkalta erősebb, vastagabb, mint a Felső-Dunáé. És most nézzük a jég megindulását. Az enyhe idő egész Közép-Európában kb. egyszerre köszönt be. A sok ér, patak és mellékfolyó ontja az olvadó hóiét, a mellékfolyók hamarosan megduzzasztják a Dunát. Az áradó víz felemeli jégtakaróját, összetöri és megindul a zajlás. De míg a hegyvidéken egyik patak és folyó a másik