Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

78 községnek, melynek 10.000-nél nagyobb lakosszáma van

1 (az 1930-i népszámlálás szerint). Ezek között a városok és községek között több olyan van, amelyben kisebb magánérdekeltségek kis, körzeti vízvezetéket létesítettek. Ezekre alább még vissza fogunk térni. Mielőtt azonban tovább mennénk, megállapíthatjuk azt, hogy hazánkban még számtalan új központi vízmű létesítésére van szükség. Teljesen tájékozatlanok vagyunk azonban a szükséges hitelkeretre vonatkozóan, miután a vízzel még ellátandó 50—60 város és község vízművének tervei és költségvetése még nincs kidolgozva. Ezért a vízműfejlesztési programm végrehajtásához szükséges tőke nagysági rendjére vonatkozóan is csak — egymástól igen eltérő — becslésekre vagyunk utalva. C) Vízmüvek építési költségeinek elméleti úton való előzetes meghatározása. Az összegyűjtött hazai és külföldi adatok alapján egyszerű közelítő módszert dolgoztam ki, amelynek segítségével valamely város vagy község vízművének közelítő költségvetése csupán a hektáronkinti laksűrűség és a vízzel ellátandó lakosok számónak ismetete alapján egyetlen képlettel elegendő pontossággal kiszámítható. Központi vízművek létesítési költségeinek legnagyobb részét tudvalevőleg a csőhálózat költségei teszik ki. Mint Vojcsik Lipót, a Székesfővárosi Vízművek műszaki főtanácsosa ezt „Vízvezetéki csőhálózatok fenntartása" c. tanulmányában,

2 amerikai források alapján közli, a csőhálózat költségei az összes költségek 40—72%-át érik el. Minél kisebb a város vagy község, annál nagyobb az a rész, amelyet a csőhálózat költsége tesz ki. Ha tehát sikerül a csőhálózat költségeit kellő pontossággal előre megállapítanunk, úgy az egész vízmű költségeit körülbelül már megkaptuk. Különösen áll ez a kisebb városokra, amelyeknél a csőhálózat aránylag nagyobb részt képvisel és amelyekben hazánkban elsősorban szükséges új vízművet létesíteni. A csőhálózat hossza szerintem szoros összefüggésben van a város lakosságának hektáronkinti népsűrűségével. Minél ritkább népsűrűségű valamely település, annál hosszabb csőhálózatra van szüksége. Az utcák sűrűsége, a beépített területek, házhelyek nagysága a földszintes és emeletes házak aránya végeredményben mind a laksűrűségben jutnak kifejezésre. Természetesen azonban a laksűrűség számításánál nem a város vagy község közigazgatási területét kell alapul vennünk, hanem annak a belterületnek a nagyságát, amelyben a lakosság zöme lakik és amely egy központi vízművel még gazdaságosan ellátható. A népsűrűség számításánál óvatosan kell eljárni, mert például hazánk mezővárosainak óriási határait figyelembe véve, megtörténhetik az, — mint ez a Jendrassik—Bolberitz-féle tanulmányban is előfordul, — hogy az egész városhoz tartozó terület alapulvételével kisebb laksűrűséget kapunk egy-egy város részére, mint az országos népsűrűségi átlag. Némi nehézséget jelent az a körülmény is, hogy valamely központi vízmű által ellátott lakosság száma pontosan alig határozható meg. A vízmű által ellátott terület szélein ugyanis legtöbbször közkutakat állítanak a vízművek, amelyekről a csőhálózat 1 Törökországban ebben az évben jelent meg egy belügymiszteri rendelet, amely minden 10,000 lakosnál nagyobb várost kötelez arra, hogy vízmüvét 6 éven belül építse meg. Az idén már öt város vízvezetéke került megépítésre. Hazánkban 1928 óta nem épült városi vízmű ! 2 Vízügyi Közlemények 1935. évi 277. old.