Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve

346 államok beleszólása nélkül hozott —szintén fölületes — Duna-egyezményt illeti) a Duna és mellékfolyóinak nemzetközivé tételénél, éspedig egyrészt azért, mert rendelkezésükre állott már a korábban megalkotott és mintául használható versailles-i diktátum, amelyben intézkedés történt több nemzetközi folyami bizottság fölállításáról (Rajna-, Odera-, Elba-bizottságok), másrészt pedig azért, mert a háborút megelőzőleg is voltak már nemzetközi folyami bizottságok, amelyeknek működése bizonyos támpontokat adhatott a közös ügyek vitele elrendelési módjára nézve. Gondoskodtak tehát az entente-hatalmak a békediktátumnak már első szövegezésében olyan bizottságnak alkotásáról, amely a nemzetközi Dunának és ugyanilyen jellegű víziúthálózatának ügyeiről intézkedni hivatott. Ez a bizottság a Nemzetközi Duna-bizottság

1 (Commission Internationale du Danube), amelyet röviden CIDnek nevezünk. Abból a célból, hogy a határok vonalozásából eredő vízügyi teendők elvégzésére is legyen megfelelő fórum, a békét diktáló hatalmak a magyar békeküldöttség javaslatára egy második bizottság fölállítását is elhatározták (ez volt az egyedüli magyar javaslat, amelynek az entente-hatalmak a béketárgyalásokon helyet adtak). Ez a Bizottság a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (Commission Technique Permanente du Regime des Eaux du Danube), amelyet röviden С REDnek nevezünk. I. A TRIANONI DIKTÁTUM VÍZÜGYI RENDELKEZÉSEI. A trianoni diktátumnak

2 a víziügyekre vonatkozó intézkedéseit a szerződésnek a XII. részében foglalt, I. és II. Címek alatt részletezett 268—293. cikkei tartalmazzák. Az I. Cím-ben levő 268—273. cikkek a kikötőknek, víziutaknak és vasutaknak átmenő áruforgalmára vonatkozólag adnak általános rendelkezéseket és intézkednek arról, hogy a Magyarországon átmenő külföldi szállítmányok a belföldi szállítmányokkal azonos elbánásban részesítendők. A II. Cím (Hajózás) három fejezetre oszlik. Az I. Fejezet (A hajózás szabadsága. 274. cikk) kiköti azt, hogy más nemzetek hajói a magyar víziutakon ugyanoly elbánásban részesítendők, mint a belföldi hajók ; szabad bemenetet biztosít a külföldi hajóknak a magyar kikötőkbe, megadja ezek részére a magyar kikötőkből és kikötőkbe való áruszállítás jogát és mindazoknak a kedvezményeknek élvezetét, amelyeket a magyar kormány a magyar hajóknak biztosít. A II. Fejezet (A Dunára vonatkozó rendelkezések. 275—291. cikkek) 275. cikke nemzetközivé nyilvánítja a Dunát Ulmtól kezdve és mindazokat a mellékfolyóit, „amelyek egynél több állam részére tengerhez való természetes kijáratul szolgálnak egyik hajóból a másikba való átrakodással vagy anélkül, úgyszintén mindazokat az oldalcsatornákat és hajózómedreket, amelyek akár az említett folyami víziúthálózat természettől fogva hajózható szakaszainak megkettőzése vagy megjavítása végett, akár pedig ugyanazon vízfolyás természettől fogva hajózható két szakaszának összekötése céljából létesíttetnének". Megemlíti e cikk azt is, hogy „a parti államok között létesült 1 Az első bizottság az ideiglenes jellegű Szövetségközi Duna-bizottság (Commission Interalliée du Danube) volt. A CID ennek végleges utódja. 2 1921. XXXIII. t. с.