Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében
15 A magyar viziúthálózatnak a fentiek szerint való kiépítését a 2. ábra mutatja. 2 A viziúthálózat, illetve a viziforgalom fejlesztésével együttjáró feladatok : 1. a hajóállomásoknak (rakodóhelyeknek) a közutakkal és ahol lehet, a vasutakkal való kapcsolatának megteremtése ; 2. az átrakóhelyeknek — jelentőségük szerint — gépi átrakóberendezésekkel és rakodószinekkel való fölszerelése ; 3. a nagyobb csomópontokon tárházak építése (Szolnok, Szeged, Csongrád stb.). A budapesti (csepeli) kikötő rövid, nyolcéves fennállása alatt szerzett tapasztalatok igazolják azokat a feltevéseket, melyeket a nagy mű alkotói a dunai forgalom jelentőségéhez fűztek és szükségessé teszik ennek a fényesen bevált intézménynek nagyarányú bővítését, újabb raktárakkal, tárházzal és darukkal való fölszerelését, továbbá egy külön vámmentes medence (punto franco) létesítését. Ez utóbbi a tranzitóforgalomnak, ennek a súlyosan gátolt kereskedelmi tevékenységnek fellendítését szolgálná. Mindezek a nagyarányú elgondolások természetesen csak akkor lehetnek gyümölcsözőek, ha velük párhuzamosan a magyar hajózás is fejlesztetik abban a szellemben, melyre a legutóbb megindult újjászervezése törekszik : a hajózás gazdaságossátételére, a hajópark átalakítására, illetve bővítésére és a dunai-tengeri hajózás forgalmának kifejlesztésére. A magyar hajózási üzem racionalizálása és a hajóparkjának a technika mai állásához mérten való megújítása lehetővé fogja tenni a hajófuvardíjtételek olyan megállapítását, mely a mezőgazdasági cikkek kivitelét előmozdítja és a behozott tömegáruk beszerzését s így közvetve megélhetésünket is olcsóbbá teszi. Fiumét elveszítettük ; a Fekete-tengeren és a tengerszorosokon áthaladó dunai-tengeri hajó, a dunatorkolati átrakást mellőzve, tengerhajózási díjtételeken végzi az árucserét, enyhíti gazdasági elzárkózottságunkat és elősegíti a közel Kelettel való forgalmunkat. A viziutak és az öntözés. A Duna—Tisza közötti hajózócsatornával nem lehet az alföldi öntözések nagyobbarányú fejlesztését célszerűen megoldani. Az itt létesíthető öntözések nem szolgálhatnak a csapadék pótlására a legkevesebb csapadékkal rendelkező tiszántúli vidék vízzel való ellátásának alapjául. Ép en ezért nem is volna indokolt, hogy a Duna—Tisza közötti csatorna megépítése esetén vele egyidejűen nagy többköltséggel, nagyobbarányú öntözőtelepek, illetve berendezések létesíttessenek. Legfeljebb kisebbméretű, helyi jelentőségű öntözőberendezések felállításáról lehetne szó a Duna-Tisza közötti hajózó-csatorna mentén, de ezeknek az öntözőműveknek csak olyan korlátolt terjedelmük lehet, hogy ne okozzanak számbavehető költségszaporulatot és ne befolyásolják a csatorna tulajdonképeni rendeltetését, a hajózást. Meg kell itt még azt is jegyeznem, hogy a széles körben elterjedt ama véleménnyel szemben, hogy a mély bevágású Duna-Tisza közötti csatorna nagyon előnyösen volna öntözőcsatornául is felhasználható, az a valóság, hogy a magasvezetésű csatorna — kiváltkép a Duna felőli részén — gazdaságosan lenne nem 2 Megjegyzem, hogy fel van e térképen tüntetve az Alföld tervbevett vízzel való ellátása esetén létesítendő főcsatorna nyomvonala is, amelynek hossza kereken 100 kilométer és amely csatorna 60—100 m 3/sec vizével a legnagyobb dunai vizijármüvekkel hajózható lesz.
