Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - I. Rohringer Sándor: A magyar vízutak jövője
301 A Körös folyónak az előadottakban remélt csatornázása nagyon megkönynyíti az öntözéshez szükséges víz kivételét is és ha ezt a vizet másodpercenltint mintegy 5 m 3-re becsüljük, ezzel mintegy 6—8000 ha, közel 16,000 kat. hold öntözését, gravitációs úton — emelés nélkül — csupán a Körösökből biztosíthatjuk, ami fokozható majd a Tiszából és Marosból való vízemeléses öntözéssel. Az előadottak azt a meggyőződést érlelték meg, hogy miután a Tisza hajózhatósága Szolnoktól lefelé már csaknem teljesen el van érve, annak Tiszafüredig való kiterjesztése mellett a további halaszthatatlan teendő a Körösök hajózhatóvá tétéle. A Körös hajózási csoportnak kiépítése nélkül a Szeged—Szolnok-i hajóút csak fél munka és miután a tiszai hajózás — a jelek szerint — a dunai hajózás nélkül is utat találhat a külföldre és megél a saját lábán, nem hanyagolható el a biztos tápláló területet adó Körös hajózás kiépítése. Kézzelfogható és minden további magyarázatot fölöslegessé tevő gondolat az, hogy a Körös hajózhatóvá tétele előnyös, már a közeli jövőben is hasznos s az Alföld egy részének felvirágzását maga után hozó munkálat s ha volt valamikor hasznos közmunka az országban, ez a munkálat azok közé tartozik. Végül a két, a dunai és tiszai víziútcsoport jellemzése után szabad legyen a tiszai és dunai víziútcsoportot összekötő kapocsról, a Duna—Tisza csatornáról szólnom. Ha a Rajna—Majna—Duna összeköttetés létesül, akkor elemi erővel tör magának utat a Tisza—Duna csatorna létesítésének ügye is. A kereken 100 km Duna- Tisza csatornának sokféle változatát tanulmányozták a régebbi időben, újabban a Budapest—Szolnoki vonalat dolgozták ki részletesen a földmívelésügyi minisztérium mérnökei. Nem akarom most a különböző csatorna irányokat szembe állítani, csupán azt kívánom megállapítani, hogy míg az integer országban úgy a Budapest— Csongrádi és egy Budapest—Szolnok-i vonalak indokoltak lettek volna, ma fájdalom Erdély és a Bánság elvesztése után a szolnoki irány nyomul előtérbe, ámbár ennek a kiépítése több műszaki nehézséggel jár mint például a Csongrád felé irányuló vonalé. És ha a Körös-torkolat Csongrád felé mutat is egy rövid Öcsödtől felfelé irányuló csatornával, a Körös hajóforgalmának Budapest felé törekvő részét Szolnok felé lehet terelni a csongrádi nagy kerülő helyett. Valószínű, hogy ha a csatornavonal délebbre helyeztetnék át, Vezseny magasságába s onnan tovább Dömsöd felé irányulna, a lépcsők száma csökkenne s ezzel a forgalom számára a vonal is előnyösebb lehetne. A szállítási díjtételek összehasonlítása azzal az eredménnyel jár, hogy a nyugati felvevő piacokat illetőleg a (Rajna-völgy, Hollandia) Russe-nél húzható meg az a határvonal, amelytől kezdve tengeri szállítás ma előnyösebb a búzára, mint a Duánn felfelé és ehhez csatlakozó vasúton való szállítás költsége. A Dunán a Vaskapun alul feladott és Russe gyűjtőpontból kiinduló ó-romániai búza szállítási költsége a Dunán és vasúton Regensburgig 5.6 pengő mázsánkint, míg Budapest Regensburg 4-4 pengő, tehát mondhatjuk, hogy az ó-romániai áru a budapestivel a Dunán nem versenyképes. A tengeren Russe- Rotterdamig a szállítás 6-87 pengő, ezzel szemben Budapest—Braila—Rotterdam 7-37 pengő, tehát drágább. Viszont lia ma a szállítási költség mázsánkint Regensburgig 4-44 pengő, a Majna—Duna csatorna kiépítése
