Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - I. Sajó Elemér: Víziközlekedésünk és víziutaink fejlesztése

124 meg lehet állapítani, hogy a háború után igen nagymértékű tevékenység indult meg az egész világon a víziutak fejlesztése érdekében. A magyar állam is korán felismerte, hogy szomszédainknak kedvezőtlen, sokszor ellenséges irányú tarifapolitikája ellen a közlekedés terén a leghatásosabban a dunai szabadforgalom segélyével védekezhetünk. De másrészt előttünk álltak a háború tapasztalatai is, amelyek végképen és teljesen megdöntötték a vasutakat és a víziutakat elválasztó politikát. Égetően és sürgősen mutatkozott annak a szüksége, hogy vasúti hálózatunk szervesen és rendszeresen belekapcsoltassék a dunai víziútba, ami csak a kor színvonalán álló tökéletes átrakodó kikötők révén lehetséges. Átrakodás céljaira eddig — egy-két kisebb jelentőségű ponttól eltekintve — csakis a budapesti dunaparti teherpályaudvar parti vágánya állott rendelkezésre, néhány primitív rakodószinnel és 4 elavult daruval. Ez az újabb igényeket már ki nem elégítő felszerelés az őszi torlódás idején már semmiképen sem győzte a forgalmat. Mindezek és egyéb fontos szempontok indították a kormányt arra, hogy megépítse a Csepel-szigeten az új kereskedelmi és ipari kikötőt, amely a lehető legmodernebb felszereléseivel a legtökéletesebben oldja meg a vasútról hajóra és viszont való átrakodás feladatait és emellett módot nyújt tárolásra, vámmentes kikötő létesítésére, ipartelepek letelepedésére és egyéb, a kor színvonalán álló kikötőhöz fűződő követelmények kielégítésére is. A kikötő létesítését szerencsés módon segítette elő az a körülmény is, hogy az összeomlást követő időkben a víziügyeket egyesítették, a kikötő és a Duna—Tiszacsatorna ügyeit is áttették a földmívelésügyi minisztériumba és így a régebbi adminisztratív nehézségek megszűntek. A magyar állam a lehető legsúlyosabb gazdasági, pénzügyi és politikai viszonyok közt, rendkívül kedvezőtlen építési viszonyok mellett (anyaghiány stb.) kezdte meg az új kikötő építését, de a nagy nehézségek dacára is, a kitűzött életbevágó cél érdekében rendkívüli erőfeszítésekkel mégis folytatta és 1928 őszén túlnyomólag be is fejezte. Ismeretes, hogy az új kikötőben a forgalom rögtön, minden várakozást túlhaladó mértékben fejlődött, dacára a kedvezőtlen gazdasági helyzetnek. V. TÁBLÁZAT. Budapest forgalmi adatai az 1929—1931. évben. (Ezer méter mázsában). Év Budapest összes forgalma Budapest vízi forgalma Vámmentes kikötő összforgalma Vámmentes kikötő vízi forgalma 1929 95.072 21.117 2.953 1.519 1930 82.320 19.357 4.937 2.519 1931 73.836 16.187 7.187 3.135 Yíziforgalmi statisztikánk, sajnos, a legújabb időkig nem volt, bár az érdekeltek azt már 3—4 évtized óta sürgették. Végre azonban mégis sikerült elérni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a rendszeres adatgyűjtést röviddel ezelőtt megkezdhette. Addig is, míg a rendszeres, illetve hosszabb időre terjedő adatok rendelkezésre fognak állani, egyelőre közelítő összeállításokra, helycnkint becsié-