Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
2. szám - III. Zboray Ernő: Rizstermelés Jáván
222 „amerikai dió" néven ismernek. De gyakran látni hosszúszárú babot, borsót, ritkábban burgonyát vagy kukoricát. A rizs négy hónap alatt érik be, úgy, hogyha kétszer is rizst ültetnek, még mindig marad 3—4 hónap, amely idő alatt más terménnyel vethető be a föld. Az „amerikai dió" például 100 nap alatt teljesen megérik. Ez a „másodlagos termék", a palowidjó, azonban nem javítja a földet még akkor sem, ha pillangós veteményből áll. A bennszülött valósággal kiuzsorázza a földet és klasszikus rablógazdálkodást folytat. Hogy a föld mégis hosszú évtizedekig pompás termést ad, az már a „buja trópusok" természetében leli magyarázatát. A folyók és az öntözőcsatornák vizével minden alkalommal zsíros, kövér üledék lepi el a földeket, amely dúsan pótolja a kiuzsorázott föld életerőit. A palowidjó, ami két rizstermés között terem a földeken, részben zöldségféle, részben csöves vagy gumós növény és igen becses melléktápláléka a bennszülöttnek egy-két hónapig. A fölösleg egy kevés készpénzhez is juttatja, úgy hogy a szükséges és nem éppen dús ruházatra is jut valami. De szüksége is van erre, mert ezenkívül nem igen van más jövedelme, legfeljebb az, amit a háza körül lévő egy-két gyümölcsfa terméséből kap. Kókuszdió és banán, jóformán minden ház mellett nő, de ez is leginkább csak a saját szükségleteit fedezi. Más gyümölcsfák —- mint például a rambután, nanka, durián, szávó stb. — termését eladja és ez szintén hoz egypár forint jövedelmet egy esztendőben. A rizs, mint láttuk, saját szükségletét fedezi, a rizs melléktermékei azonban jóformán értéktelenek éppen a föld tagozottsága miatt. A rizsszalma például nagy tételekben még értékesíthető volna kalap-és gyékényfonó üzemekben, sőt a batikoló iparban is felhasználják bizonyos célokra. Kooperációs szervezetek útján lehetne értékesíteni a rizsszalmát. Ettől azonban még nagyon messze van a bennszülött társadalom. így tehát a rizsszalma, amelynek mintegy háromnegyedrésze a földeken állva marad (a rizst 20—30 centiméterrel a kalász alatt metszik le), csak annyiban hasznos, amennyiben az aratás után elégetik a szalmát a földeken és a keletkezett hamu alkalizálja a savanyú földeket. Évszázados szokás ez, amelyet méltán nevezhetünk a műtrágya ősének. A rizspolyvát néhol érdekes módon értékesítik, de szintén csak ott, ahol nagyobb mennyiségben gyűlik össze, mint pl. a rizshántoló telepeken. A hegyekbe összerakott rizspolyvát meggyújtják, amely láng nélkül lassan ég el. A keletkezett hamut földdel összekeverik. Ezt a hamuval kevert földet virágágyakhoz hasonló módon felkupacolják, bőven meghintik hamuval és betakarják rizsszalmával. A trópusi eső szabadon zuhog ezekre a szalmával betakart ágyakra. Két-három hét múlva, ha kellő mennyiségű eső esett, egyszerre csak ízletes ehető gombák bújnak ki a hamuval kevert földből és kidugják fejüket a szalmatakaró alól. Az esős évszakban a rizshántolók mellett mindenhol láthatók ezek a gombatenyésztő telepek és a városokban drágán árulják a kitűnő ,, champignon gombákat". A haszon megint csak a kínai rizshántolónak jut, aki költség nélkül termeli a gombát. A falukban, ahol a bennszü'ött kivájt fatönkben csépeli és hántolja a rizst, a csirkék túrják szét a lehulló polyvát, egy-egy rizsszem után kaparászva és azután a szél viszi szerte a könnyű polyvát, amelyből az élelmes kínai legfinomabb csemegegombát ... és sok száz forintot termel. A bennszülött talán nem is merne ilyen profán üzletet csinálni a „Szent Rizs"-ből, amelyet Seri Kandi istennő adott a világnak, hogy táplálja Allah alázatos gyermekeit . Az 1—21. sz. képek a rizs termeléséről és kezeléséről adnak felvilágisítást.
