Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - V. Trummer Árpád: A folyók szakaszjellege és az alföldi öntözések

509 emelésének költsége csak 6—15 pengő. Kétségtelenül ez is számottevő összeg, de viszont vízemelés esetén a vízszállítás költsége rendszerint lényegesen olcsóbb, mert a csatornákat a terep felszínén aránylag kevés földmunkával építhetjük meg nem egyszer olcsóbban, mint a hordalékkúpon haladó csatornáknál. Mind a felső-, mind az alsószakaszjellegű folyókon sokszor igen költségesek a főcsatornák. Völgyáthidalások, bujtatok, magas töltések vagy mély bevágások teszik ezeket drágákká. Felsővölgyszakaszon az öntözött terület is kisebb, mint a középszakasz szélesebb völgyeiben s ezért a terület egységére eső befektetési költség nem egyszer viszonylagosan kedvezőtlenebb. Középszakaszjellegű folyóknál, mint például a Tisza vagy a Kőrösök, a csatornák vezetése aránylag olcsó. A kivezetett víz nagy területeket ural, tehát gazdaságosan osztható el. E révén pótolhatjuk azt, amit a vízbeszerzésre reáfizetünk. Végeredményben tehát megállapítható, hogy a középszakaszjellegű folyók ma már az öntözés szempontjából korántsem oly kedvezőtlenek, mint azt Cholnoky megítélése mutatja. Az természetes, ha csupán a vízbeszerzés módját tekintjük, akkor az alsószakaszjellegű folyók feltétlenül kedvezőbbek, mint a beágyazott medrű vízfolyások. De azért mégis bajos azt állítani, hogy a középszakaszjellegű folyók völgyében, s így nálunk a Tisza mentén nem lehet gazdaságosan öntözni. Azt sem látom teljesen igazoltnak, hogy középszakaszjellegű folyókon sehol sem volna nagyobb kiterjedésű öntözőkultúra. Erre a Nilus völgye is rácáfol, hiszen ott a Deltán kívül eső tájakon duzzasztó gátak és öntözőcsatornák segítségével kivezetett vízzel több millió feddánt öntöznek. Ezenkívül már említettem a hasonló természetű kanadai és ausztráliai öntözéseket is, melyek szintén nagy kitérjedésűek. Az kétségtelen, hogy kezdetleges öntözések csakis a folyók alsó vagy felső völgyében levő szakaszokon keletkezhetnek. Ezt hazai példánk is igazolja, hiszen a régebbi századokban keletkezett ú. n. vad öntözések Erdélyben és a Felvidéken voltak, mert ott a víz kiterelése a patakokból aránylag egyszerű eszközökkel és különösebb technikai készség nélkül is lehetséges volt. Hasonló okra vezethető vissza az alsószakaszjellegű Durance-folyó mentén már a rómaiak idején meghonosodott öntöző-kultúra, nemkülönben a hajdani turáni és indiai öntözések rendszere is. Ellenben a mai technikai készség mellett a víz kivétele a folyók középszakaszjellegű vidékén sem jár nagyobb nehézséggel s így nem lehet osztani dr. Cholnoky Jenőnek azt a nézetét, hogy : ,,öntözőcsatornákkal való szétvezetés csakis alsószakaszjellegű folyókon lehetséges." * Röviden érinti még dr. Cholnoky tanulmánya az öntözések gazdaságosságának kérdését is. Abszurdumnak mondja a mi viszonyainkat a Pó völgyével, Spanyolországgal vagy a Ganges vidékével vetni össze, illetve az ott elért eredményeket a nálunk elérhetőkkel azonosítani. Ebben tökéletesen igaza van. Komoly szakember ilyent nem is állíthat. Ellenben azt már lehetségesnek kell tartanunk, hogy a Pó völgyén lévő öntözések eredményeiből következtethessünk az Alföldünkön elérhető eredményekre. Az északolaszországi Milano és a Magyar Alföld hőmérsékleti adatai jóval közelebb állnak egymáshoz, mint a Cholnoky által közölt budapesti adatok. Utóbbiak