Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek
496 Létjogosultságuk csak ott van, ahol a fa olcsón beszerezhető. A háború előtt Erdélyben és a Felvidéken készültek ilyen vízmosáskötő gátak. Használtak ilyeneket nagyesésű patakok eséscsökkentésénél is (például a Zsegra-patak Szepes vármegyében), de nem szereztek velük jó tapasztalatokat. A vízmosásokban alkalmazott fagátaknál is gyakran történt árvízi rombolás, amiről Zayzon Géza az erdélyi vízmosáskötési munkákról írt tanulmányában 2 részletesen beszámol. Nagy elterjedésnek akkor sem örvendtek, amit az igazol, hogy a világháború előtt készült magyarországi vízmosásoknál a gátaknak csak 1-2%-a készült fából. Ezzel szemben a kő- és betongátak arányszáma — bár ezeket sem alkalmazták előszeretettel — 7% volt. Csonka-Magyarországon a fagátaknak még ennyi jelentősége sincs. A faanyag olyan drága, hogy nem sok többköltséggel kő- vagy betongátat építhetünk. Utóbbiak pedig tartósságban jóval felülmúlják a fagátakat. A fagátak régebben külföldön nagyon elterjedtek voltak és ezekből nem egyszer több méter magasságúakat is építettek. Ezeket számos példában mutatja be Udránszky József — a már említett — tanulmányuti jelentésében. Ezek helyett azonban ma már külföldön is inkább kő- vagy betongátakat építenek. Hogy az egyes rendszerekről mégis fogalmat alkothassunk magunknak, a 6—7. képeken néhány fagátat mutatunk be. Ezek az erdélyi vízmosáskötési munkálatoknak épültek. d) Sodronyfonatú gátak. Ott, ahol a vízmosás talaja kavicsos, de építőkő nem áll rendelkezésre, kedvezőnek látszik kaviccsal töltött sodronyfonatú fenékgátak építése. Mint tudjuk, a kavicsos talajú vízmosásokban a rőzsemunkák fennmaradása és a fűz elterjedése nagyon is kétséges, tehát kénytelenek vagyunk kőgátakat építeni. Ezek azonban — ha a kőanyagot messziről kell szállítani — nagyon meg-' drágítják a vízmosások megkötését. A háború előtti években a kovácsvágási vízmosások egyes ágaiban kísérlet történt az ilyen gátakkal, amelyekből 7 db épült. A gát 0-80—1 m magas lehet. A gát helyén a talajba 15—20 cm-es árkot ásunk s abban terítjük el a kavicsszemek nagyságának megfelelő szemnagyságú kész sodronyfonatot. Ebbe durva kavicsot teszünk magnak s ha ez elkészült, a fonatot visszahajlítva sodronnyal összevarrjuk. A fonat erőssége 3—4 mm, a lyukbőség 60—100 mm. Ügyelnünk kell, hogy a varrat a gátnak a támadó vízfelőli 2 Zayzon Géza: A vízmosások szabályozása. Vízügyi Közlemények. VI. évf. (1916) 1. füz. j 12. ábra. Sodronyfonatú fenékgát keresztmetszete.
