Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili Mérséklik még a vízjárás hevességét a tavak is. A Traun-nál például a kisvíz és a középvíz aránya 0-39, ami a tavak kiegyenlítő szerepére nagyon jellemző. A Középduna medencéjében a váci fordulóig balról a Vág, Nyitra, Garam és Ipoly az említésre méltó mellékfolyók. Vízgyűjtőjükön a Kárpátok vázát alkotó vízzáró őskőzet : gránit és kristályos palák aránylag nem nagy szerepet játszanak, mert mindkét oldalról nagy kiterjedésben üledékes kőzetek takarják. A külső öv az úgynevezett kárpáti homokkő, pala-, márga és agyagrétegekkel van átszőve : félig vízzáró. A reátelepedett mészkő és dolomit már áteresztő. Az Északnyugati Kárpátok déli szegélyén andezit-tufák az uralkodók. Félig vízzáróknak tekinthetjük őket éppenúgv, mint a völgyek agyagban gazdag kavicsos üledékeit. A vidék változatos geológiai felépítéséből, félig-áteresztőbe hajló jellegéből folyik, hogy az említett négy vízfolyás vízjárását a domborzat és csapadékviszonyok döntik el. Ugyanezt mondhatjuk a jobboldalról betorkolló Rábavölgyre is. Vízgyűjtőjének felső része még a kristályos palák övébe esik, az ezeket részben borító miocénüledék is vízzáró, de már a völgy lankás oldalait takaró agyagos-márgás kavicslerakódás félig átbocsátó. A völgyet kelet felől lezáró Bakony triasz-mészköve pedig erősen áteresztő, éppenúgy, mint a völgy aljának számos tőzegfoltja. A Sió vízgyűjtőjének geológiai viszonyaira a kötött agvagos-homok és löszlerakódások jellemzők. Csak a Mecsek-hegység erősen áteresztő üledékes kőzetei teszik változatossá a képet. A Kárpát-medence keleti felének főgyűjtője : a Tisza már olyan nagy és geológiai felépítésében változatos terület, hogy torkolatánál a vízgyűjtő földtani viszonyainak a vízjárásra gyakorolt hatása nem mutatható ki. Kerekded medencéje, többszáz km-es, páratlanul csekélyesésű medre nyomják rá bélyegüket a lefolyás .alakulására. A Dráva és legfontosabb mellékvíze, a Mura, az Alpok gnájsz-kristályos pala magvából indulnak útnak. Általában vízzáró kőzetek jellemzőek a völgy baloldalára. A folyó felső szakaszát jobbról áteresztő triász-mészkövek meredek, keskeny sávja kíséri. A völgy további részében agyagos-márgás, ezért félig áteresztő kavicslerakódások uralkodnak, miért is a folyó megtartja felső szakaszának heves vízjárását, amit a vízgyűjtő hosszan elnyúló alakja alig ellensúlyoz. A Szávát kell végül megemlítenünk, melynek felső folyását és jobboldali mellékvizeit a Karszt uralja. A völgy bő, középtengeri csapadéka mellett a földalatti folyókban gazdag vízgyűjtővel magyarázható a folyam rendkívüli vízbősége. A völgy további részében a mindkét oldalon sűrűn feltűnő gránithegyeket lazább tercier-üledék (márgák, agyag és homokos agyag) borítja és így a jelleg féligáteresztő. 4. Csapadékviszonyok. A Duna vízviszonyainak képét a következőkben a csapadék földrajzi megoszlásának leírásával egészítjük ki. Ecélból megszerkesztettük a Dunamedence csapadéktérképét (5. ábra). A felhasznált anyag meglehetősen nélkülözi az egyöntetűséget, de a viszonyok általános jellemzésére mégis megfelelőnek találtuk.

1 Térké1 A Felső-Duna 1876—1900. évi csapadéktérképét а К. k. Hydrographisches Zentralbureau kiváló összeállításában (Beiträge zur Hydrographie Österreichs, Heft X.) készen kaptuk. A Közép-Duna vízgyűjtőjére vonatkozóan а к. k. Zentralanstalt f. Meteorologie und GeoVíziigyi Közlemények. 3